A varázslat földjén: Az első kirándulás!

Végre megtörtént az első kirándulásunk, melyben önző módon a három jómadár, azaz Gábor, Balázs és jómagam vettünk részt. Az ok az, hogy mindenki mással volt elfoglalva és hogy gyakorlatilag mi vagyunk az egyetlenek, akiknek nincs pénteken órája! :) Ez három napos hétvégét jelenti, kihasználandó!

Természetesen sehogy nem állunk az autóvásárlással, mert eddig az a 2 ember, akit megkérdeztünk, ügyesen bizonyította, hogy csaló. Holnap elmegyünk egy házhoz, ahol lehet, hogy igazi eladó autót is láthatunk, és mondjuk nem interneten küldött domestos kacsa jön a Chevy Impalánk helyett. Gondolkodtunk egy GMC pickupban is, de az nem férne be a papírházikónkba. Mármint szerintem darabokban sem, és nem azért, mert kicsi az apartman :)

Nos, kirándulás: van egy dombocskánk a környéken, mindenki csak A-mountain-nek hívja, mert egy hatalmas A betű van kirakva rajta kövekből. Gondolom, A mint "Aztakutyafájátdeerősensütanapitt". Vagy valami hasonló.

Az embereknek legalább nincs annyira távolságérzéke, mint időérzéke itt, így a megkérdezett szükséges időintervallum nagysága a domb megmászására fél óra és 3 óra között változott. Nyilvánvalóan az adót utólag kell rátenni erre is, mint minden másra :) Lehet, hogy le kellene szokni a dodekális számrendszerről és áttérni egy értelmesebb, például decimális vagy bináris rendszerre. Azt megnézném, hogy egy kamionos mikor száll ki és méri meg a kamion magasságát egy ilyen felüljáró előtt, úgy mint mi:

15 láb 6 hüvelyk...

Nyugalom, átfértünk :)
Tehát, séta. Eddig azt hittem, hogy azért annyira nem vagyunk a sivatag közepén, mert hát voltak fák a városban - elvétve. 15 perc séta után azért rájöttünk, hogy DE :)
A bizonyíték:

Highway to hell :)

Elnézést kérünk mindannyian a lenge öltözékért. Legközelebb, ígérem, kabátot is húzok, ha 25 fok alá csökken a hőmérséklet. Mármint Celsius :)

Az úton szerencsére Balázs nem sajnálta simogatni a gép gombjait, így sikerült megörökíteni a gazdag növényzetet (egyébként tényleg gazdag a maga módján!). Ezt a képet a húgomnak ajánlom a következő kommentárral: Igen, van kaktusz! :)

Ez a molett kaktusz. Biztos sok édesvizet iszik!

A séta közel másfél óra volt a dombtetőig, jól járható utakon, csak a száraz időre kell nagyon-nagyon vigyázni. Útközben megpróbáltam bekebelezni a tájat ám!

Majdnem sikerült! Most pedig talán az elmúlt egy hét legjobb fotója következik:

Hogy mit nézünk, azt nem tudom. Szerintem próbáljuk felfogni, hol is vagyunk... ez kész :)

Fenn a dombtetőn aztán volt mit látni! Az Organ Mountains és a sivatag, a város és a naplemente... természetesen nem maradhattak ki az őrült képek sem, szeretettel ajánlom őket mindenki figyelmébe!