Gábor hősiesen helytállt a New York-tól Buffalóig vezető 650 kilométeres szakaszon. Erejét a legnagyobb valószínűséggel egy tankolás alkalmával talált all-you-can-eat étterem kiváló választékából nyerte - ami mellesleg a mi tetszésünket is elnyerte Dáviddal. Az első ránézésre you-better-not-eat-this büfé végül ízletesebbnek bizonyult kinézeténél, a felszolgálás pedig határozottan kellemesebb volt, mint azt az izzadt, ápolatlan és hangos kamionsofőrökkel teli étteremtől elvártuk volna.
Délután vettük csak észre, mennyire megőszültünk indulásunk óta. No, nem szó szerint: a Tennessee-i zöld erdőket hamar felváltották sárguló New York-i társaik. Kénytelenek voltunk elmosolyodni a dolgon: már el is felejtettük, hogy léteznek még évszakok a világ ezen végén. New Mexico fennsíkjain még most is 30 fok és verőfényes napsütés volt az úr, így a nyár végének felismerése olyan csapásként ért minket, mintha egy szöges bunkóval masszírozták volna az arccsontunkat.
 |
| Niagara Falls |
Azt hiszem, a Niagara Fallst nem kell különösebben bemutatnom - Észak-Amerika gyöngyszemére az USA és Kanada mind-mind sajátjaként tekint, együttes erővel próbálják megvédeni természeti kincsüket és egyben próbálják a másik oldal felé terelni pusztító hatását. Jószomszédok. A három vízesés - American Falls, Bridal Veil Falls és Horseshoe Falls összes hossza több, mint egy kilométer, 51 méterről majd' kétmillió liter víz zúdul alá másodpercenként, ezáltal a Föld legnagyobb vízhozamú vízeséseként tartják számon. Az ereje hatalmas, a meder pereménél állva olybá tűnik, hogy a víz semmi mást nem akar, csak lapossá változtatni a világot, kavicsonként ledarálva azt. A sziklák dübörögnek alattad, a morajlás olyan hangos, hogy csak kiabálva értesz szót a melletted állóval, a felcsapó vízpára pedig hamar átnedvesít. Nos, nagyjából ezek voltak az első benyomások, amikor a kilátóhoz értünk. Ó, és hogy elképesztően gyönyörű.
 |
| Az American Falls és a Rainbow Bridge - a túloldalon Kanada |
Annak azonban, aki látni szeretné ezt a csodát, sietnie kell. 50000 év múlva a Niagara folyó, mely most még a Eire és az Ontario tavakat köti össze, elbontja a talajt maga alól, kiegyenlítve a szintkülönbséget a két tó között. A másodpercenként 1 tonnányi törmeléket szállító Niagar River évente 91 centimétterrel "tolja" délre a vízesést, maga alatt vágva a fát - izé, szikát. Az eredetileg 1891-ben meghúzott amerikai-kanadai határ még a Horseshoe Falls közepén haladt át, ma már ez a zuhatag teljes mértékben Kanadához tartozik. Hogy lassítsák a folyamatot - és természetesen profitáljanak is belőle - a turistaszezonon kívül, illetve éjszaka lecsapolják a folyó nagy részét, és a két ország három vízerőművében 4.4 GW energiát termelnek az illetékesek - kétszer annyit, mint a Hoover Dam.
 |
| Horseshoe Falls - itt már kezdett elszabadulni az erő |
 |
| Dávid és az ősz - csendélet |
O Canada... soha nem hallottuk a himnuszt, de tudjuk, így kezdődik. Legalábbis Dávid elmondása alapján. Bár már mindent megbeszéltünk a rokonokkal a határ túloldalán, abban még aznap sem voltunk biztosak, hogy visszatérhetünk-e majd az USA-ba. Vízumunk lejárt, tartózkodási engedélyünk viszont volt. Senki semmit nem tudott sem telefonon, sem személyesen, így végül egy rosszarcú határőrt kérdeztünk meg a rácsok túloldaláról, hogy szép mosolyunkért és megviselt, ám lepecsételt papírunkért kapunk-e bebocsájtást 3 nap múlva. Nos, úgy látszik, a pecsét csodát tett, mert látványa mindjárt felvidította a kollégát, és egy határozott "Yes, I think." válasszal erősített meg minket célunk elérésében. Nem volt más hátra, mint felkerekedni, átautózni a hídon, bájosan - de nem huncutul - mosolyogni a határőrökre, letagadni, hogy az autó két hónapja még a drogmaffiáé volt, s máris kanadai dollárral fizethettünk a parkolásért. Hello Canada!
Meantime in Canada, avagy a parkolóban:
 |
| Pamela kanadai testvére. Ő nem benzint eszik... |
Azt mondják, a Niagara Falls amerikai oldala szebb - de ez Kanadából jobban látszik. Ez így igaz. Hosszú-hosszú sétány vezetett a hídtól a Horseshoe Fallsig, a látvány pedig elképesztő volt. A vízesések igazi mérete csak most látszott igazán - és hallatszódott is. Először az American és az Bridalveil Falls:
 |
| American Falls (balra) és Bridal Veil Falls (nem balra) |
... majd a Horseshoe Falls:
 |
| Horseshoe Falls (balra, középen, jobbra - mindenhol) |
Külön élmény volt az öngyilkosjelölt sasokat sirályolni - izé, sirályokat sasolni -, akik nagy valószínűséggel frissen döglött halak után kutattak - olyan nincs, hogy egy ilyen zuhanást Godzillán kívül bármilyen élőlény túlél. Lusta vadászok...
 |
| Magányos vadász |
 |
| Párás vadász |
 |
| Berepülő vadász |
Egészen közelről pedig valahogy így zúdul a mélybe a Horshoe Falls víztömege:
 |
| Amit a víz sem győz le: gravitáció |
Dávid úgy döntött, tesz egy nedves próbálkozást a vízesés párájába vezető hajótúrán, mi Gáborral azonban fenn maradtunk gyönyörködni a kilátásban - hogy hagyjunk azért valamit legközelebbre is. Az elkövetkező fél óra gyorsan elmúlt, mindeközben rájöttünk: a két ország pénze nagyon hasonló, így például a kólaautómata elfogadja az amerikai 25 centest is a kanadai helyett. Kár, hogy ez utóbbi kevesebbet ért... Indulás előtt még készítettünk egy-egy szép profilképet, amit majd lehet féjszbukon mutogatni:
 |
| Árpi és Niagara |
 |
| Dávid és Niagara |
 |
| Gábor és Ni... Gábor! Itt a kamera! |
 |
| Nem ott! Itt, fenn! |
 |
| Még egy kicsit jobbra... |
 |
| Majdnem. Gábor ma nem találta a kamera lencséjét - holnap újra megpróbáljuk... |
Látogatásunk rövid, de tartalmas volt. Talpunk alatt már kanadai ágak ropogtak, kanadai levelek hullottak a kanadai fákról, kanadai kipufogógázt szívtunk, míg kanadai esőcseppek kopogtak szőke s barna magyar tincseinken. De a kosz, amit lemosott az eső, már kanadai volt.
Az út Torontóig rövid és kanadai volt. A GPS pedig kötelességtudóan átváltotta a 100 km/h sebességkorlátozást a rászorulóknak - mert ebben az országban legalább ismerik és használják az SI-mértékrendszert. Gondolom azért, hogy déli szomszédjaikat bosszantsák...
 |
| Dávid pedig gyorshajtott |
A rokonyok már az ajtóban vártak. Hogy mi más várt még rám a konyhában, azt a következő bejegyzésben árulom csak el. Kell egy kis cliffhanger :)
