Tél van :)
Reggel 0830-kor már ébren voltam. Tulajdonképpen nem tudtam aludni tovább, de ezzel nem voltam egyedül, Gábor és Balázs is koránkelők voltak. Rövid reggeli és internetbeállítás (ami továbbra is kutya lassú) elhatároztuk, hogy nyakunkba vesszük a várost. Mivel gyakorlatilag ez volt a nap csúcspontja, legyen ez a bejegyzés hivatott a város bemutatására.
Hol is vagyunk tulajdonképpen?
Sokan kívántak nekem az elmúlt hetekben jó utat Mexikóba, de a legvégén már nem volt végtelen erőm javítani a dolgokat, így ráhagytam mindenkire. A helytelen találgatások elkerülésének érdekében: New Mexico az USA egy állama a sok közül, a mexikói határ közelében, Arizonától keletre és Texastól nyugatra. Las Cruces az állam második legnagyobb városa, szerény 100000 lakosával, talán az elővárosokkal együtt 160000 emberről beszélhetünk.
Akit érdekel, a koordináták:
32°19′11″N 106°45′55″W
A város alapvetően a sivatag közepén fekszik, mediterrán levegővel, de nagyon kevés évi csapadékmennyiséggel. Amikor kilépünk az apartmanból, a következő látvány fogad minket:
...és amikor elsétálunk az egyetemi park felé, ezt látjuk:
Bizony, ezek hegyek, és bizony, egy-két hósapka is megjelenik elvétve a csúcsokon. A hegység neve Organ Mountains, és állítólag a kilátás és a természet nagyon szép arrafele. Kirándulásunk lesz szervezve, mondanom sem kell: alig várjuk :)
Elhatároztuk, hogy besétálunk a központba. Ez a táv 5-6 kilométert tett ki. Hogy mi várt ránk ott, azt 2 szóval tudom jellemezi: nagyjából semmi. Ahogy sétáltunk a kihalt utcákon százezernyi, gigantikus autót látva, megpihenve a központi sétálóutcán felállított gyakorlatilag használatlan padon ráébredtünk, hogy itt a számok semmit sem mondanak, hiába nagyobb a város, mint a legtöbb magyarországi megyeszékhely. Tulajdonképpen olyan ez, mintha az egész város egy hatalmas kertváros lenne. Nincsenek emeletes épületek, és a villáktól kezdve a szállítható ún. mobile housing-okig, melyek konkrétan lakókonténerek, minden megtalálható, de minden egy helyen. Lakótelepek, ahol lakóépületek ezrei vannak, alakultak ki vagy lettek kialakítva, és van olyan, hogy akár pár tíz négyzetkilométeres területen egyetlen bolt, kocsma, kávézó, étterem vagy bármilyen szolgáltatás létezne. Ezek a területek végtelenül csendesek, kihaltak, a járdák járatlanok - így pl szemét sincs az utcán - de a házak udvarában székek, asztalok pihennek, az autók ablaka leengedve (már amelyiknek gyárilag van), kerítések sosem készültek... valójában itt közösségek laknak, ki-ki a saját keresetének megfelelővel.
Lakóterület. Ha az utcán autó parkol, az azt jelenti, hogy nem fért be az udvarba a másik 4 mellé. Nem túlzok.
A város többi részét pedig úgy jellemezném, hogy a hely, ahol a pénzedet költöd. Ezek autóutak mellett található, végtelen parkolóterületekkel és húsz méter magas reklámokkal ellátott csarnokok, egyszerű McDonald's McDrive-ok, egymás mellett a KFC, Burger King, 2 hipermarket, 15 benzinkút stb... Egyszóval a szolgáltatások vásárlásra korlátozódó ágazata.
Az összeköttetés pedig ezen városrészek között egy dologgal jöhet létre: autóval. Mondanom sem kell, mindenki lehülyézett, mert sétáltunk, ugyanis ezt itt senki sem teszi. Mondták, hogy az igazi élet az egyetemen van és lesz, hiszen ebben a városban az emberek csak laknak és pénz költenek a bevásárlóközpontokban. Az nem derült ki, hogy hol szereznek, de szerintem köze van a 2300 dolláros apartmanomhoz :)
Hogy mit nem láttunk, azt talán rövidebb lenne leírni. Képekben vázolom azt, ami talán a legfurcsább és legújabb, zárószónak pedig annyit: aki pihenésre vágyik, annak e hely maga a paradicsom. És én most úgy érzem, pihenésre bizony szükségem van. Szeretek itt lenni :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése