Újra itthon! ... és újra itt, a blogon!
Elmúlt bizony két hét anélkül, hogy beszámolók millióival boldogítottalak volna titeket tengerentúli kalandjaimról, így hát úgy gondoltam eljött az idő: pótolok!
Gondolkodtam azon, hogy rögtön belevágjak-e a nyaralás élményeibe, de a képeket görgetve bűnnek éreztem kihagyni a beszámolót legújabb élményeinkről White Sands elképesztő fehérhomok-sivatagában. Remélem, ti még nem unjátok, mert egyelőre még én sem. Márpedig, meg kellett ejtenünk az első kalandunkat édesnégyesben is - igazából másodikat, ha számoljuk a folyón úsztatást is -, és ennél kiválóbb helyszínt nem is találhattunk volna.
Az utazás apropója, célja ezen alkalommal többek között az volt, hogy egyszer már végre tisztességes időpontban érkezzünk meg, és ne csak a már-már lerágott csontnak számító naplementét bambuljuk. Szerettünk volna egy kis túrázásba is belefogni a végtelen sivatagban, így hát némi tanakodás és térképböngészés után Ildivel nyakunkba vettük a fehérséget, és megindultunk az ismeretlenbe.
 |
| Ildi itt még a lábnyomaival ismerkedik |
Nagy szerencsénkre olyan tikkasztó hőség nem kergetett minket, hiszen a lányok hoztak magukkal egy kis enyhülést otthonról (képzelem, ha 2 magyar lány ennyire megenyhíti az időjárást, akkor mi lehet 10 orosz cserediák esetén... jégvihar?!). Én persze le sem tettem a fényképezőgépet a kezemből:
 |
| Első "közös" képünk :) |
Útközben dolgoztunk azon, hogy a lehető legelőnyösebb profilképet készítsük el Ildiről. Ez a "dolgoztunk" abban nyilvánult meg, hogy én percekig szöszöltem a fényképezőgéppel, míg Ildi a lehető legfotogénebb mosolyát próbálta felvenni és tartani. Neki könnyebb dolga volt... :) Nos, erre jutottunk:
 |
| Hogyan is szokták ezt mondani? "Facebook-gyanús?" |
A homok persze nem csak arra van, hogy dűnéket formáljon belőle a szél. Nekünk is szabad ám játszani vele:
 |
| ... például így :) |
Hm... ez a bejegyzés kezd lassan az "Ildi White Sands-ben" képes ifjúsági novellára hasonlítani... de ha egyszer én fényképeztem ő meg tűrte... :) Miközben vidáman szökelltünk dűnéről-dűnére, mint az élettel átjárt fáradhatatlan őzgidák, igyekeztünk a táj különlegességét a végsőkig kiélvezni:
 |
| Igen, ez is a Föld nevű bolygón készült :) |
Volt még dűnés-pózolós:
 |
| Már csak a tevék hiányoznak a háttérről... |
... dűnés-páros:
 |
| Na, végre rólam is egy kép... :) |
... menekülős:
 |
| ... homokot kapkodós ... |
... túrás tetején ülős:
 |
| Nagyon autentikus :) |
... ja, és csoportképes!
 |
| Készült vagy 4 ilyen, de igazán jó talán egy sem lett :) Nem baj, a lényeg, hogy rajta vagyunk... |
A naplementét meg csakazértis megmutatom: CSAK, mert így teljes a nap, AZÉRT, mert megtehetem, IS, mert - na, erre most nem tudok semmi frappánsat kitalálni. Házi feladat nektek, kedves olvasók!
 |
| Sunset |
... és ezzel a nagy utazásra való felkészülés meg is történt. Felbátorodva azon, hogy nem untuk meg egymást 2 óra alatt a sivatag közepén, pár nappal később nekivágtunk a Nyugatnak. Hogy mi minden várt ott ránk?
Kiderül a következő epizódból! Most pedig reklám!
