Ígértem még, hogy vasárnap megosztom veletek a fehér homok sivatagának élményeit. Hogy ez most mennyire lesz autentikus, azt sajnos nem tudom felbecsülni, mert a sivatag felett ritkán látsz koromfekete viharfelhőket... azt hiszem, rendhagyó látogatásunk határozottan az egyik leggroteszkebb eseménye volt az elmúlt heteknek.
Láttátok már szivárványos képeimet... nos, az rossz idő egészen tegnapelőttig nem hagyta abba a hisztériát, így zuhogó esőben utaztunk az Egyesült Államok egyik legmegbecsültebb nemzeti parkja felé. Pickupban, hatan. Mert hát nyilván az emberfia nem holmi autóval közelíti meg a dűnéket, inkább egy néhány tonnás monstrummal. Ha csinálod, csináld már rendesen, nem? :)
Amit a White Sands-ről tudni kell: nevét a fehér színű gipszkristályokról kapta, amik gyakorlatilag a dűnéket formálják. Általában a gipszet, mint ásványt az eső a hegyekről lemossa a völgyekbe, medencékbe, végül pedig a tengerbe, ám a kevés eső és a zárt medence miatt a víznek nincs kiútja - ergo elpárolog vagy elszivárog, a fehér esszenciát a felszínen felejtve. A szél aztán elvégzi a többi munkát, és ezt hagyja maga után:
 |
| White Sands |
Az eltöltött 2-3 óra jó mulatsággal telt, 16-an voltunk jelen a társaságból, így nem is csoda :)
Gondolom, kitaláltátok, hogyan utaztunk a pickupban:
 |
| Javi így... :) |
Az időnk rémisztő volt, de nem esett, így nagyon élveztük :) Pózoltunk is a viharnak rendesen:
 |
| Hmmm... :) |
Míg vártuk a naplementét, élveztük a kilátást:
 |
| Első napsugarak... |
Hemperegtünk, mit a rossz gyerekek:
 |
| Ez nem az, aminek látszik :) |
... míg én fényképeztem, nem hagyták a többiek az alkalmat, hogy beterítsenek:
 |
| ... és igen, még a gatyámban is homok volt! :) |
Nem maradhatott ki a már jól ismert ugrándozós kép:
 |
| Ninja special |
Lassan pedig megérkezett a naplemente is, a maga csodájával:
 |
| Szép, színes kép, bizony! |
Most pedig pakolás és indulandusz a nyaralásra! Bő három hét múlva találkozunk, addig is vigyázzatok magatokra, ügyesen a vizsgákon és élvezzétek a nyarat!
