Múltkor kérdeztétek tőlem többen is, hogyan néz ki egy ilyen "homokvihar" errefelé. Mert hiába áll az év 330 napsütéses napból, ha nem látod közeli csillagunkat, kutyamindegy, mi van a felhő másik oldalán. Mármint a homokfelhőének...
Történt ugyanis, hogy szerdán az egyetemről visszafelé vettem az irányt, amikor furcsa semmiségeket kezdtem felfedezni először a távoli égen, majd lassan a bőrömön, végül pedig már csak dörzsöltem kifele a homokszemeket a szemhéjam alól, futva hazafelé. Már ha megtaláltam volna az utat, ugyanis egy barnás-sárgás köd vett körül, akármerre is néztem. Nem elég, hogy a hegyeket nem láttam a távolban, de a parkoló másik oldalán álló autók is hirtelen ugyanazt a festést kapták. Milyen egy homokvihar? Na, ilyen:
 |
| Igen, arrafele a hegyek vannak... a fiatalember meg szerintem be fog perelni, mert rajta van a képen :) |
A legviccesebb az, hogy a nap is sütött, de nagyjából olyan volt, mint amikor a szerencsétlen napsugarak megpróbálnák megtörni a ködöt, de útközben meggondolják magukat és visszafordulnak és eltévednek. A napból nagyjából ennyi látszott:
 |
| Verőfényes nap! |
Amiért nagyon mérges vagyok a viharokra, az az, hogy napok óta vörös a szemem és ki van száradva, így ma már gyógyszertárban is voltam allergia elleni cseppekért. Ezért sem írtam bejegyzést már napok óta, erősen nehezemre esik a monitort bújni. Nyilván nem lenne vicces, ha a tavaszi szünetig nem múlna el, de megoldódik, mint minden ezen a világon. Idővel... :)
Na, az őrjöngés után jöjjön a vidám része eme bejegyzésnek :) Szerda este Couch-Party-t rendeztünk az udvaron - így megszegve a lakóközösség legféltettebb szabályát, miszerint a bútorok nem mozgathatók, összeszedtünk vagy 4 kanapét, 3-4 fotelt és néhány asztalt, sajtot, szőlőt és némi bort, és röviden szólva élveztük az életet a lenyugvó nap fényében. Valahogy így:
 |
| Elnézésem a minőségért, Rachel mobiljáról készült a kép... |
Annak tudatában, hogy két tudásfelmérőnk volt a héten (melyek egyikén mindketten kiválóan szerepeltünk Gáborral) elég jól elszórakoztuk az időt kedvenc nemzetközieink közt... élni tudni kell, gyerekek, élni tudni kell! :)
Csütörtökön egy jó adag zongorázás után - Auréle-t és Javiert tanítottam, de ennek még folytatása következik egyszer, talán a tavaszi szünet után - eltöprengtem, mivel töltsem estémet. No, de mit is tesz az a lurkó, aki két tesztet ír egy nap? Természetesen egy kellemes kis bulin vezeti le a feszültséget. Annak tudatában, hogy a társaság negyede elment korán aludni - másnap utaztak Vegasba -, Gábor valami hatodik helyre ment biliárdozni, Balázsnak megint más dolga volt, gyakorlatilag ha nem akartam, hogy belehaljak az unalomba és romantikus filmeket nézzek egymagamban az ágyon összekuporodva, gyorsan kellett összeszednem magam - így hát limuzinra fel! Nem mondom, hogy az El Paso-i party volt életem legnagyobb bulija, de az odavezető út már megérte a fáradtságot. Képzeljétek el, hogy tizenöten ültök egy limuzinban, mely százzal robog alattatok a texasi sivatag kellős közepén, amikor egyszer csak lelassítunk, az autó lerobban és a sofőr hátraszól ijesztő angolsággal: "The battery died...". Meghalt az aksi? Nyilván mindenkin kitört a pánik, de nem hiába rendelkeztünk páran mérnök diplomával, gyorsan felfogtuk: itt valami nincs rendben. A lámpák égtek, a zene bömbölt az utastérben, és a gyújtást ráadva a motor minden alkalommal felbőgött. De ha nem az akkumulátor ment tönkre, akkor miért tettünk meg 10 mérföldet gyaloglótempóban? A válasz a következő másfél óráig váratott magára, sokan már azon töprengtünk, hogy defekt, váltóhiba vagy akár tengelytörés áldozatai lettünk, de ekkor megtörtént a csoda: autószerelő egy benzinkút mellett! A limuzin azonban nem a szerelőhöz gurult be... de nem ám! Gyerekek, azt az érzést, amikor felkapcsolják a lámpát az agyadban, és megválaszoltatik, miért is nyomta úgy a gázpedált a sofőrünk, mintha tojás lett volna alatta - inkább PWM szabályzásnak tűnt: megnyomta, de gyorsan el is engedte, had' guruljunk -, hát azt nehéz leírni.
Kifogyott a bendzin... a söfőr pedig annyira kellemetlenül érezte magát emiatt, hogy be sem merte vallani, ráfogta simán a akkumulátorra. Mindenesetre ez megmagyarázta, miért hagyott ki egy-egy ütemet a V8-as motor... Epic fail! :)
A buli amúgy jó volt, keresek egy nyomdafestéket tűrő képet... itt is van:
 |
| Itt még elég sokan voltunk :) |
A szülinapost sikerült elég gyorsan elveszítenünk, bár néha ő is itt-ott felbukkant, mint a Yeti - csak kevésbé stabilan állt lábain -, de az estét kellemesen eltöltöttük az élőzene kíséretében. Mondjuk továbbra sem értem, miért kell erőltetni a Tiesto szerzeményeket gitáron és billentyűkön, de a mexikói rock feledtette ezeket a megválaszolatlan kérdéseket :)
Szerveztünk továbbá meglepetéspartyt Jiny-nek, a koreai társunknak - csak úgy. A buli olyan jól sikerült, hogy másnap a fél társaság kora délutánig a saját anyanyelvén sem tudta megválaszolni a legegyszerűbb kérdéseket sem, és még a legkeményebb európaiak is el-elvezetgették a porcelánkamiont (bocs Balázs, de ez nagyon tetszett:)... Talán az est fénypontja a Jiny és Justine által - a beer-pong és egyéb népszerű amerikai party-játékok mintájára - bevezetett Drinking-Jenga játék volt, ahol a Jenga játék kockáira egyesével egy-egy feladat (spanish drink, slap someone you love, girls take a shot...) került ráírásra, a játék további menetét pedig a kedves Olvasó fantáziájára bízom:
 |
| Érdekes, a "Hungarian drink" sosem lett kihúzva :) |
Mondjuk Gergő hívta fel a figyelmemet tegnapelőtt arra, hogy ezek a nyugatiak mindig valami játékot vagy okot keresnek arra, hogy igyanak. Igaz, ami igaz, a keletiesebb népekre ez nem jellemző. Hogy ez jó vagy rossz, mindenki döntse el magában.
No, de azon kevesek, akik a saját lábukon-kezükön távoztak a buliról a kakaskukorékolás - illetve inkább coyote-üvöltés - dallamára, azok szívesen voltak látva hajnali 11-kor a gyülekezőre - irány a paintball! Az ilyen agresszív szórakozások ugyanis igen népszerűek errefelé, főleg szomszédos államunkban. Mi pedig megragadtuk az alkalmat, mert hát ha csinálsz valamit, legalább csináld rendesen: és hol máshol érdemes paintball-t játszani a világon - ha megfelelő környezetet kívánsz -, mint Texasban? Na jó, talán Uganda egy lehetséges alternatíva lehetne, de a vízum nehézkes lett volna, sőt az estig visszaérkezés is :) Továbbá az a tény, hogy Texas államban fegyvert magadnál bárhol hordhatsz, ha engedélyed van ÉS engedély nélkül is tarthatsz éles lőszerrel töltött pisztolyt az öveden az UTCÁN magadnál, még vonzóbbá tette eme alkalmat. Ezek komolyan mondom, nem normálisak. Mert az hogy minden szebb, jobb és nagyobb Texasban - "Everything is bigger, better and more beautiful in Texas" - egy dolog. Na, majd mesélek mindjárt... előbb egy kép a hősies katonákról és a csatamezőről:
 |
| Mindenkitől nagy mosolyt kérünk! |
Azért a focit még mindig jobban szeretem :) De néha érdemes levezetni a feszültséget, nem tagadom...
Szombaton még egy kis filmezés is belefért a francia társasággal - természetesen a Jöttünk, Láttunk, Visszamennénk c. filmet néztük meg -, majd jó helyen kellett lennünk jó időben, így epertortát, triplacsokis cheesecake-et és ananászt is kunyerálhattunk a szomszédoktól. Így múlt el a szombat estém. Jó volt.
Eljött a vasárnap is... ha pedig vasárnap, akkor kiállítás és old timer kukkolás. Nyilván Balázs az autók szerelmese (hm, erre van egy jobb, cenzúrázandó szó is), de ha csillog és hangos, akkor én sem vetem meg. A kiállításra odaérve Pamelát sikeresen leparkoltam, és akkor vettem csak észre, hogy én voltam az egyetlen, aki orral kifelé állt be. Ezt nem hagyhattam ki:
 |
| Parking like a sir |
A virágkiállítás nagyjából annyira érdekelt minket 5 dollárért, mint a Barbie-játszóház, de ezekért a csodákért megérte kiautózni:
 |
| Szemet szemért... |
 |
| Oh, yeah! Legalább hárman elől :) |
 |
| Őt is! |
No, és apropó fegyverek, autók és egyebek. Házmesterünkről akartam ma egy képet készíteni, mivel úgyis jól összehaverkodtunk már vele mostanában, de helyette tavaszi szünet után lesz egy sorozat róla: meghívott ugyanis egy kis lövöldözésre :) Természetesen előbb-utóbb a fegyvertéma felbukkan egy beszélgetésben, de amikor meghallotta: még nem sütöttünk el fegyvert, mindjárt ragaszkodott hozzá hogy elvisz minket egy hétvégén vadászatra/lőtérre, lássunk már ilyet is. Tekintettel arra, hogy 34 lőfegyver van a birtokában, még hasznos barát lehet :)
Huh, azt hiszem, ezek voltak a hét eseményei. Péntek előtt még jelentkezem, legyetek jók, szóljatok, ha kell egy kis meleg! Itt már rákezdett a hőség :)
