Texas, yeah Texas!

Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de a tél általában úgy jelenik meg az emberek elméjében, mint a sötétség, a hideg és a szomorú magány időszaka. Ennek ellenére itt még akkor is süt a nap, amikor nem, 72 Fahrenheit volt a kinti hőmérséklet és egy perc nyugtunk sincs mert folyamatosan partyzni "kell" :)

Ha pedig úgy gondolnánk, hogy itthon maradunk, beállítanak a szomszédok egy bérelt Ford-dal és a lehetőséggel, hogy ugorjunk már át Texasba egy kis bevásárlótúrára! Meg is tettük ám:

Welcome to Texas!

A kirándulás valójában El Paso-ba indult, de véletlenül - némi mennyiségű XX kromoszóma nyomására - végül csak a városszéli outlet center lett a végállomás. Gyerekek, ha láttatok már indokolatlanul nagy ruha- és cipő bevásárlóközpontot, akkor azt emeljétek x-edik hatványra, ahol x >= 87.23. Gyakorlatilag több tucat ruha- és cipőüzlet sorakozott fel egymás mellé, nyilvánvalóan csak azt nem lehetett kapni, amit kerestünk: síkesztyűt és sapkát. Nyilvánvalóan... ez most olyan, mintha az Antarktiszon micimackós bikinifelsőt akarnál venni akciós áron... Természetesen a candy factory és a chocolate factory sem maradhatott ki! Édesszájúak, kompromittáló képek következnek!

Akkor sorban: balra egy vattacukor automata; középen egy csináld-magad-nyalókagép; hátul pedig cukorka. Millió! :)

Kizárásos alapon: cukormázzal és csokiskeksszel bevont, karamellbe mártott alma! :P

Hogy mit láttunk még az úton? Először is magunkat!

...és a biztonság kedvéért még a tükörre is ki van írva, hogy az autók közelebb lehetnek, mint gondolnád!

Láttunk igazi sivatagi víztornyot!

Na, ez tényleg americum! :)

Továbbá láttuk magunk előtt a nagy semmit! :)

Na jó, volt egy hegy :)

Gondolom, kitaláltátok: semmit sem vettem :) Nyilvánvalóan az outlet nem az én világom, de elég jól elsétálgattam azt a másfél órát az üzletek tömkelegében. Ma este még azért elmentünk a már emlegetett petamarketbe, hogy a szükséges szajrét összekuporgassuk holnapra, a síelésre. 

Na, de ígértem még valamit mára, ez pedig az egyetemi kosármeccs! Nagyjából 3P-vel lehetne jellemezni az estét: Propaganda, Pompomlány és Popcorn :) Az, ami ezen az egyetemen, de ezek szerint az egész US területén zajlik sportpropaganda és néphülyítés terén, az egyszerűen szavakkal leírhatatlan. Kezdjük talán a stadion méretével:

Nagy.

Ez például a NMSU sportarénája... kb félig telt meg lelkes szurkolókkal, a mérkőzés menete pedig igencsak protokollszerűen zajlott. Egy nagyestélyibe bújt hölgy énekelte el a himnuszt, melyet büszkén hallgatunk, miközben a kék alapon csillagokkal teleszórt árpádsávos zászló felé fordítottuk üres tekintetünket.

Hagyományos kabalafigura-gyalázással folytatódott az est, hiszen a New Mexico State Aggies cowboya látványos módon felakasztotta a nevadaiak plüssmaciját. Fel is lógatták a stadion fölé:

Die ya bastard, eh!

Természetesen mindezt a százezertagú egyetemi fúvószenekar indulójára, és a győzelemre szomjazó megszállott szurkolótábor vad éljenzésére!

Ők már akkor itt voltak, amikor az arénát építették :)

Végre megérkeztek a pompomlányok! Alapvetően két típust különböztethetünk meg: akinek a mozdulatát az utca embere le tudja utánozni, és akiét nem. Íme azok, akikét még le lehet:

Táncbemutató a szünetben :)

Sajnos a szervezők félreértesültek arról, hogy mi melyik oldalon ülünk, így mondanom sem kell, hogy rossz irányt vettek a lánykák a produkció bemutatására, de azért így is igen látványosra sikerült a produkció :) Amúgy szépen is táncoltak :P

A meccs persze el is kezdődött és be is fejeződött, és jól ki is kaptunk, de ez nyilvánvalóan nem a legfontosabb részlet volt. Azért mutatok képet is:

Egyetemeink büszkeségei

Természetesen volt akrobatikus pompomság is, íme:

A meccs kezdetén

Itt még csak kóstolgatták a magasságot. Igazán csak a szünetben mutatták be, mi az igazi, na de itt már nekem is tériszonyom lett, pedig én csak egy széken ültem kedves társaságban...

Aki megtalálja a képen a lánykát, az kap tőle egy puszit az orcájára!

A szünetekben pedig szórakoztatták a népet zsonglőrök és egyéb szórakoztatóiparban dolgozó egyének, de az igazi cirkusz a pizzaosztogatás volt... amely társaság a leghangosabb volt - magyarul visított, mint a vágásra váró disznó - az kapott egy doboz pizzát az egyik kedves pompomlánytól. Ami pedig a pólókat illeti: a szintén leghangosabb társaság egy pólóval gazdagodott - volna, ha nem megy mellé, ugyanis mi voltunk a leghangosabbak - na de miért is ment mellé? Mert kéremszépen a rakétavető működésének elvén működő pneumatikus pólószóróval rosszul céloztak. Konkrétan kilőtték a ruhadarabot a közönség közé, miközben a kivetítőn a "MAKE SOME NOISE!" felirat jelent meg. Egyszerűen olyan hangulat uralkodott az arénában az egész mérkőzés alatt, hogy azt leírni - már megint - nem tudom szavakkal sem!

Most lassan elbúcsúzom, reggel korán kelünk. Szép napot az otthoniaknak, nektek most kezdődik! 

Egy kellemes képet azért még a végére hagyok: mi ezt csak medencében mertük megpróbálni eddig :)

Megérkezett az új játékszer!

Rögtön egy számomra - és remélem, a fotókedvelők számára is - fantasztikus hírrel kezdem: megjött az új játékszer! Íme:

Rosszmájúaknak üzenem, hogy nem, nem magamat fényképeztem vele először! :)

Hát igen... erről a masináról már Németország óta álmodtam, de sem idő, sem alkalom, sem pénz nem volt rá szánva. Most azonban elnézve a tájat, Balázs képeit és a rendelkezésemre álló egyelőre temérdek szabadidőt, bátorságom legalább annyira megnövekedett, mintha csak egy üveg Felix Felicist ittam volna meg :) Már megmutattam Gábornak, mi lesz az a kattanó hang, amit az elkövetkező időszakban sokat-sokat fog hallani, s bár arckifejezése nem árult el érzelmet, valahol mélyen hallottam, hogy kimondja: "Legalább addig sem beszél..."

Kivételesen most időrendben visszafelé mesélem a napot. Kezdjük azzal, hogy a vacsora az itteni Lions Club gyűlése alatt történt, hiszen az a megtiszteltetés ért minket, hogy - nagyrészt Gábor jóvoltából - meghívtak minket erre az eseményre. A kaja fantasztikus volt, én pedig büszke bácskai módjára úgy bepusziltam a chilit, hogy még szalvéta is úgy pislogott vissza rám. Jópofa kis társaság volt jelen, bár az átlagéletkor minden mértékrendszerben magasabb volt e két európai összéletkoránál, kifejezetten jókat nevettünk - és nem utolsó sorban még egy kulacsot is nyertem ám!

A mai napot autókereséssel töltöttük, főleg. Úgy néz ki, minél tovább keressük, annál magasabb árakkal is hajlandóak vagyunk kiegyezni. Tekintettel arra, hogy eddig egy törött szélvédőjű kopott elsőkerekes, illetve egy horpadt műszerfalú ismeretlen eredetű Mitsubishit, egy gyanúsan olcsó Pontiacot és egy még gyanúsabban vibráló Fordot akartak ránk sózni, lehet, át kellene állni valami értelmesebb ajánlatra... és akkor még nem beszéltem az eladókról - komolyan mondom, mintha hobók kunyerálnának azzal az ürüggyel, hogy enni akarnak. Külön verseskötetet lehetne írni abból, hogy milyen ürüggyel akarják eladni az autót :)

Na, de ígértem képeket vasárnap estéről is, a szúmózásról és boxolásról! Előre szólok, hogy a gyengébb idegzetűek készítsenek egy zsebkendőt, hogy Gáborért hullajtott könnyeiket gyorsan felszárítsák... hiába, így veri el az utca kölke a miskolci selyemfiút :)))

Csak egy maradhat! :)

Bevetésre készen! Itt nem csak az autók nagyok, én mondtam! :)

 A győzelmi mámor azonban nem tartott örökké. Nyilván az ember azt hiheti, hogy a kilók - izé, fontok - örökké győzni fognak, sajnos a szúmó mérkőzés végeredménye ezt nem bizonyította.

Cegléd 2 : 1 Szabadka

...és ez sajnos nem a félidő. Szomorúan gurultam haza 2 perces hízókúrám után:

Hátultöltős kolbászadagolóval ellátott hízóhacuka. Limited edition és ZÖLD!

Ez pedig a tradicionális japán tánc Balázzsal. Szigorúan legényes, csini színes pelenkákkal!

Azt hiszem, kicsit szabadjára eresztettem ma magam... lehet, picit hosszú volt a nap, bár a kiadós brunch után - ami rántottából, fahéjas wafflesból, egy fél ananászból, egy pohár karamellás pudingból és később egy szendvicsből állt - apunak igaza volt: ezek nem járnak velem jól :) - már egész jól ment :) 

Kellemes esténk van, a gépről Avantasia szól, a chili gyengéden simogatja még a torkomat, Canon pedig az éjjeliszekrényen pihen. Azt hiszem, mindenem megvan. Kivéve azt, amit nem tudtam becsomagolni... na, de jön ő még magától is, mert ha nem jössz, viszlek! :)

A sport, a sport...

Eszembe jutott, hogy nem is láttatok még képeket arról, hogy milyen is egy januári focimeccs a sivatag közepén! Már csak hogy ha nem olvastátok Balázs vagy Gábor blogját :) Ettől függetlenül néhány, igen jól sikerült fotót bemutatok én is, ha már Balázs vette a fáradtságot és 300 fotót kikattintott!

A képek tegnap délután készültek, egy hirtelencsinált meccs alatt!

Nos, a labda kergetésének legjobb módja: hülye magyar fut, a többi nézi :)

Németország, Magyarország és Brazília - Svédország és Pakisztán ellen. Gábor siet! :)

Gábor odaért! :)

...és porzik a talaj! Azért ennél kevesebb az átlagos portartalom. A páratartalom pedig még kevesebb, 11%!

Ott a zöld fű ám, azt tessék figyelni!

Ez pedig a gimnasztikai bemutató részlete. Az argentin pólós koreai kolléga nem örül mutatványomnak, mert gólt kaptunk...

Ez pedig a Jailhouse Rock címre keresztelt pillanatkép!

新年快樂 - Boldog Új Évet!

Ez a hétvége is gyorsan elmúlt. Talán a legszebb az volt benne, hogy végre jó sokáig aludtunk, nem kellett 6-kor kelni TBC vizsgálatok vagy egyéb elfoglaltságok miatt. Cserébe 3ig voltunk fenn minden nap... hát igen, ilyen a diákfalu élete :)

Szombaton végre elmentünk megsasolni az autót, melyet kinéztünk. Csodás, mesés és Pontiac... és aranyszínű :) A baj az, hogy amerikai autó, és nehézkes lesz eladni, úgyhogy még azért keresünk, de már nem soká. 

Ami ezután jött, az az egyik legkellemesebb meglepetés volt ezidáig. Music center. De nem is akármilyen! Az emeleten 15(!) zongoraszoba található, hangszigetelten, egy pianínóval! Belépés ingyenes, halálra zongorázhatod magad, a kutyát nem érdekli :) Még válogatni is lehet, a ronggyá használt Kawaitól kezdve a vadiúj Yamaháig minden van :)

Hazafelé menet ráadásul hallottam, hogy egy zenekar próbál a nagyteremben (terem méret = cca 1000 fő, de lehet, több), és kiderült, hogy ma van a koncertjük. Üzenem kedves funky és jazz kedvelő barátaimnak, hogy repjegyet holnap vásárolni, mert ha ide beültök egy koncertre, haza nem akartok menni! :) 3 középiskolásokból álló big band játszott, de itt a lányok is úgy fújták a harsonát, mintha az életük függne tőle :)

Természetesen a foci sem maradhatott ki, ma este pedig szemeszternyitó party ingyen kajával... mondtam már, hogy szeretem ezt a helyet? :)

No, és a cím: kínai újév volt, ezt azért nem lehet ünnepelés nélkül hagyni! Teljes menüs ebéd a kínai alakulatnál a szomszéd diákfaluban, levestől desszertig, tradicionális nokedlivel és édes-savanyú mártással! A társaság pedig:

Az ünneplő társaság

Jövő héten már dolgozni is kéne... azért kedden este elmegyünk egy találkozóra, csütörtökön este New Mexico State Aggies vs Nevada Wolf Pack kosármeccs, lesöpörjük őket a pályáról, csak figyeljétek meg! :) Hétvégén elmegyünk síelni, ahogy anyu megjósolta, szerdán pedig a szomszéd épület ígért bulit... na, majd meglátjuk :)

Ja, és megtudtam, miért hívják New Mexico-t a varázslat/bűbáj földjének. Állítólag az államok közül itt a legváltozatosabb a természet, hiszen a sivatagtól a gazdag erdőkig gyakorlatilag minden megtalálható itt, és leírhatatlan mennyiségű természeti csodával rendelkezik! Az államban található a Grand Canyon egy kis része, a Navajo-lake, a White Sands fehérhomok-sivatag, az őskorból visszamaradt megkövült lábnyomok területe... egyszerűen varázslatos, tényleg :)