Nagyjából így lehet jellemezni az elmúlt két hét életérzését. Leszámítva azt a néhány, projekttel töltött órát és a megírt ZH-t - ami 92%-osan lett teljesítve - egy sokáig alvós, ereszd-el-a-hajamat bulizós, délutáni sziesztázós, pancsolós, játékos időszak áll mögöttem. Sokat persze nem tehetek ellene, még ha akarnék sem, hiszen a két tantárgyunk fele annyira sem szívja le az energiánkat, mint egy közepesen nehéz BME-s kurzus, ráadásul a projektvezetőm is közölte: pihenjek egy kicsit, hiszen a rám háruló feladatot teljesítettem.
Nem mondanám, hogy az elmúlt szűk két hét eseménytelen lett volna. Csupán nem tudtam, hogy a tavaszi szünet és a húsvéti kirándulás beszámolója után hol is folytassam a blogomat. Nyilván a világ tetején álló - floridai strandokon hűsölő - hullámvasúton visító élményeket holmi party nehezen szárnyalhatja túl, de akármilyen hihetetlen: az élet ugyanott folytatódott, ahol azt nagyjából egy hónappal ezelőtt félretettük.
Nehezen lehet követni az idő múlását. Példának okáért tegnap délután eszméltem rá, hogy a tavaszi szünet óta most láttam először felhőt az égen. A hőmérséklet rendíthetetlen magas értéke - napközben 33 celsius, este 20 - és a délutánok lehetetlenül erős napsütése a hosszú napkelte-napnyugta időszakot meglehetősen lerövidíti számunkra, hiszen délelőtt 10 és délután 4 között szinte lehetetlen az apartmant elhagyni. Tekintettel arra, hogy a reggeli időszakban a szomszédság legalább annyira kihalt, mint a központ otthon vasárnap délután, déli ébredésünkkel és hajnali ágyba kerülésünkkel a 8 órás időeltolódás 12 órásnak tűnik. Azt hiszem, lesznek gondjaink a jet lag jelenséggel, ha hazaérünk :)
Old timerek. Tucatjai. Ez fogadott minket a Las Cruces-i old timer kiállítás napján. Aznap bebizonyosodott, hogy az amerikaiak a sült krumplin és a focin kívül csak egy dolgot szeretnek jobban: az autóikat. Láttunk itt mindent: low ridereket, felépített Knight Rider KITT-et, roncsderbis négykerekűeket, Cobra-utánzatot, zombi-apokalipszis ellen felvértezett lakókocsit, sörcsapolóval az oldalán... szóval, mindent :)
Kezdjük is mindjárt egy klasszikussal!
'69 Mustang. Csak mert apu kérdezte múltkor, hogy van-e elfekvőben néhány...
Természetesen egy-két régi Chevy is előbukkant. Itt a lábbuszt amúgy Chevrolegs-nek hívják... találó, nem? :)
Csak úgy csillogott a kicsike...
Ha nem a szépségre gyúrunk, belefuthatunk egy-két, hátsó udvarban tákolt gépbe:
Fekvőrendőr esetén kérjük, szálljon ki!
A maffia azért nem ilyenekkel járt. Az igazi keményfiúk belefúrták a hidraulikát a járgányba, oszt ugráltatták, mint az ovis kislányok egymást a kötélen keresztül:
Ez sajnos egy rosszabb állapotú külső, de ő volt éppen himbálódzó üzemmódban
Hogy belülről hogy néznek ki ezek a cseppet sem maffiózó kocsik?
Erről ennyit... :)
Az agyunkat akkor dobtuk el igazán, amikor megláttuk ezt:
... és ha ez még nem lenne elég...
... a kolléga még a belső teret sem sajnálta kialakítani...
Kérdés azonban, hogy a funkciók közül melyek üzemelnek, de azt megtudtuk, hogy a golyóállóságon és nyilván a beszélő KITT-en kívül nagyjából minden népszerű tulajdonságot magáénak tudhat az autó. Hogy pontosan mik ezek a tulajdonságok, már nem derült ki számunkra, mindenesetre a design valóban bámulatos.
Az elmúlt hetekben elszaporodtak az úgynevezett theme-partyk, ami valójában azt jelenti, hogy egy meghatározott témához kapcsolódó jelmezben kell megjelenni a bulin. Olyan ez, mint a Yes Man c. filmben látott Harry Potter buli, vagy a nagyobb partyarcok között jól ismert White Party. Nos, mi szerveztünk Hollywood party-t (Lisette tiszteletére, akit felvettek gyarkornoknak a Universal Studios-hoz)...
Ez most az őrült producer akar lenni... bocs.
Beach Party-t...
... és ha még az udvaron felállított felfújható medencét is láttátok volna...
Sexchange - Transvestites - Party-t...
Neeeeeeeem, erről képet nem teszek fel... :)
... és végül még Stefan szülinapját is megünnepeltük, a magunk kíméletlenül pihent agyú módján... :)
Sajnos mostanában a bulikon megjelenik néhány hívatlan, angolul alig mekegő, hangoskodó mexikói, és gyorsan ránk húzzák a rendőröket, csendháborítás miatt. Ők a tequila:
Ha még egyszer meglátjuk őket, páros lábbal rugdossuk őket vissza az autójukba. Mert hát a mi vendégszeretetünk is véges, és én, mint balkáni ember ezt meg is engedhetem magamnak büntetlenül :)
Röviden szólva: zajlik az élet. Hogy mi történik a nagyvilágban, arról nagyrészt fogalmunk sincs, de azt azért tudjuk, hogy holnap BL elődöntő, és a pizzát-sört már bekészítettük a megfelelő tárolóegységekbe...
