Ha megkérdeznének egy európait arról, mi az Egyesült Államok legjelesebb eseménye, biztosan sokan válaszolnák a függetlenség napját, a hálaadás napját vagy éppen Barack Obama születésnapját... Ha megkérdezel egy amerikait, akkor lehülyéz, és nyilván azt mondja: a Super Bowl!
Gyerekek, azt a cirkuszt, amit itt vasárnap délután/este ez a ország átélt, azt igen nehéz szavakkal leírni. A boltok kiürültek, az autópályák kihaltak, a városra csend telepedett. Csak néhány fényreklám pislákolt egy elhagyatott McDonald's felhajtójánál, és az est meghittségét csak elvétve törte meg egy-két prérifarkas üvöltése. Bizony, Super Bowl...
Azoknak, akik még mindig nem értik, miről van szó, röviden: a Super Bowl valójában az amerikai foci legjelesebb eseménye, olyan, mint a Bajnokok Ligája döntő, azzal az aprócska különbséggel, hogy itt 3 napig még a kasszásnénik is arról beszélnek, hogy az anyaszomorító Giants hogy tudta legyőzni a Patriotsot (ráadásul egy magyar és egy szerb játékos is volt ez utóbbiban).
A meccset Melissánál néztük egy kisebb délutáni barbeque-házibuli kíséretében, megannyi finomsággal karöltve. A jelenlévő tizenakárhány emberből jó, ha ketten félig tisztában voltak a szabályokkal, de ez nem is csoda, hiszen az amerikaiak legnagyobb részének szintén fogalma sincs róluk. Be kell vallanom, bizony igen komplikált egy játék, de mondjuk egy ilyen agresszív sportot nem árt némi szabállyal megsózni, hogy komolyabbnak tűnjön. Mondjuk, én továbbra is a "Kapd el a labdát és fuss, az életed árán is!" szabályt látom egyedül, de még van 10 hónapom, hogy tanuljak.
Hogy ne csak szöveg legyen, egy kép a társaságról a hajrában:
 |
| A kutyaféleség is nézte velünk, és biztos vagyok benne, hogy jobban tudta a szabályokat nálam :) |
Azt, hogy miért Super Bowl és miért nem Super Ball, azt a mai napig senki nem tudja, de azért volt, akit megtévesztett :) Maga a meccs elvileg 4x15 perc, így joggal kérdezhetitek, mi a fene tartott ezen a műsoron 3,5 órát... Most jön a java: állítólag az amerikaiak legnagyobb része nem a meccs miatt, hanem a meccs alatti reklámok miatt nézi a műsort. Nem hazudok, ha azt mondom: a műsorból több, mint 1 órát csak a reklámok tettek ki, melyek ára 30 másodpercenkén 3,5 millió dollár volt... megjegyzem, igen szórakoztatóak voltak, Adil, a pakisztáni barátunk is élvezte:
 |
| Az élet nehéz... :) |
A meccsre a belépőjegy 600 dollárnál kezdődött, de pár nappal előtte már csak 9000 dollárért lehetett jegyet kapni. Mind elfogyott... a szünetben volt Madonna koncert a pálya közepén (playback-ről...), voltak ordítozó riporterek, megalázó touchdown, 180 kilós labdát hajkurászó négyajtós szekrények... mi jól szórakoztunk a 40"-es TV előtt, habár az általunk támogatott New England Patriots jól kikapott. Nem baj, legközelebb a Giants-nak drukkolunk majd :)
Na, ennyit a Super Bowl-ról. Tegnap pedig a változatosság kedvéért ettünk. Sokat. Népek konyhája, ún. Potluck esemény volt, ahova kb. 60 ember megközelítőleg 25-féle ételt készített 20 országból - meglepő módon legtöbb esetben édességet -, és sajnos ezt mind el kellett fogyasztanunk :) Mi jó magyar - és szerrrrrrrb - szokás szerint egy könnyű kis hortobágyi palacsintát és egy még könnyebb somlói galuskát készítettünk. Kivettük mindannyian a részünket belőle rendesen, így a babérokat is közösen arathattuk le. Bár a palacsinta nem volt az igazi (minthogy a paprika sem...), a somlói egyértelműen közönségdíjat nyert, függetlenül attól, hogy a piskótát egy gluténbombával dúsított kalácstésztával helyettesítettük, mert ez előbbit nem találtunk a megagigaterramarketben. Apunak megígértem, hogy szolgáltatok képeket a táplálékokról, kezdem a sajátunkkal:
 |
| Hortobágyi - ahogyan azt kell |
Rájöttünk később, hogy kicsit spóroltunk a fűszerekkel, de végül ez nem is lett baj, mert talán a mauritiusi és keleti népeket leszámítva szinte senki nem használt fűszert a főzéshez - lehet, hogy ezért ízlett az embereknek annyira :)
Na, de a somlói készítésének folyamata sem volt semmi. Figyelem, megrázó pillanatképek következnek!
3 szakács. 3 óra. 3 öntet. Hát nem elbűvölő? :) Míg mi Balázzsal igen szendén bántunk az önteteinkkel, Gábor nem sajnálta a kalács rumban való áztatását - érdekes módon viszont senki sem panaszkodott, hogy milyen alkoholista kalácsot készítettek ezek a magyarok :) Íme a végeredmény:
 |
| Da somlói! |
No, és így... Szegény Adil egyiket sem kóstolhatta meg, az elsőt a csirke miatt, ezt pedig a rum miatt. Szomorkodni azonban nem kell, akadt itt még bőven választék, például a brazil brigaderos:
 |
| Halálos csokoládéadaggal.... |
...a kihagyhatatlan német tejberizs gyümölcsöntettel:
 |
| Jobb, mint a Müller Milchreis! |
...és a ezek karöltve a francia fogalmam-sincs-mivel és a már klasszikus japán sushigolyóval! :)
 |
| ...és ez már csak a desszert! |
Végre tudok igazi csoportképet is mutatni!
 |
| Mindenkinek még nem tudom a nevét, de haladok :) |
...és ha már a kajánál tartok, tartozom még nektek a mauritiusi vacsi képeivel! Purvaja érdeme, minthogy meghívott minket múlt héten vacsorára, rákkal, babbal, kukoricalevessel és egyéb finomságokkal. Íme:
 |
| Rák! Nyammmm... |
 |
| Nos, ez most egy kis lencseféle, rizsféle és babféle, utóbbi igen csípős :) |
 |
| Ez pedig a tradicionális mauritiusi brownie :) |
Huh, attól függetlenül, hogy most jöttünk vacsiról, ahol megint mexikói kaját ettünk, és már jártunk ma Taosban, összefutott a nyál a számban e sok finomságot kémlelve :) Remélem, nektek is!
Vigyázzatok magatokra, nem akarok gipszelt kezeket és lábakat látni a jégen elcsúszott emberek facebook oldalain, tessék rendesen tüzelni és ha anyuci azt mondja, sálat fel, akkor sálat fel! Ígérem, estefele én is felveszek egy pulóvert, ha lemegy a nap! :)
