Mondják, hogy semmi sem tart örökké. Erre a már-már visszataszító közhelyre anno Garfield - előre megfontolt szándékkal választott gyermekkori példaképem - adott kielégítő választ: "Kivéve a hűtő aljában felejtett vasárnapi csirkemell..."
Nos, Ildit sajnos nem tudtam a már említett hűtő - nevezzük nevén: frizsider - legtávolabbi zugában örökre elhelyezni, így nem maradhatott más: várt ránk a könnyes búcsú, romantikus naplemente, és a még romantikusabb, szafttól csepegő, ízlésesen medium-rare rózsaszínre sütött steak. Mert hát bácskai emberek vagyunk, vagy mi... Most engedjem haza egy fancy báránykockával?
Bár Gáborék még bőven a hasukat süttették California csodás partjain, eseményben Las Cruces tájain sem volt hiány. Rögtön másnap részesei lehettünk az igazi amerikai élménynek: barbeque Melissánál. Sajnos a házigazda, rajta kívül álló okok miatt - a fene azokba a fránya helyiekbe, hogy pont aznap kellett sörfesztivált rendezniük... - nem tudta teljesíteni a házigazda alapfeladatait, de bátran ott pislogott gondolatainkban, amikor végül Celinánál kikötve, serpenyőben sütött hamburgerhúsok társaságában végre asztalhoz ülhettünk. Miután Ildit is megismertettük a közkedvelt amerikai alkoholizálás játékainak rejtelmeivel, majd a Columbiából érkezett barátosnénk részletes növény- és állattani előadást tartott a bűvös gombák életéről, majd megtudtuk, miért ne szívjunk equadori gandzsát, boldogan hajtottuk fejünket álomra e keddi éjszakán.
A napok teltek-múltak, és néhány, kellemes sportolással, részletes vacsorával, és a Gyűrűk Ura trilógia bővitett kiadaásának maratonjával végül az A-mountain csúcsán találtuk magunkat, egy utolsó - mármint decemberig utolsó :) - közös kép erejéig:
 |
| Tubicák, vagy mi... |
... és így. 40 nap boldogságosság, télen folyt. köv. Addig is: nem pihenünk. De nem ám!
Alig gurultam vissza a reptérről, s pihentettem szemeimet a délután derekáig, már borotválhattam is borostás állcsontomat, hogy szép legyek családom fogadására. Bár nem volt egyszerű az érkezés, hiszen nem mindennapi kalandokat éltek át ők is - de ez már az ő történetük. Maradjunk ennyiben: ideértek szerencsésen, ez a lényeg :)
Las Cruces tájaiban az a szép, hogy bár nincs semmi - hiszen ez egy sivatag -, mégis minden van. A városban töltött egy hét oly gyorsan repült tova, mint a madár - már ha lenne errefelé olyan, ami repül is... erről majd később.
Hát a mama főztje... az érzés, amikor a január óta érzed, hogy valami hiányzik az ízből, de nem tudod, mi az. Nos, a vasárnapi sárgaleves, kirántott hús sült krumplival megválaszolta e kérdést. Az ebédet pedig le kell dolgozni: irány a part! Az Elephant Butte tó jó egyórás autózásra van a várostól, és már a táj önmagában megért egy misét. Különösen a húgomnak felhőtlen élményt nyújtott, és tudtam: a család élvezni fogja az elkövetkező két hetet.
 |
| Elephant Butte lake |
Sajnos az idő nem kedvezett túlságosan, hiszen a monszun bő esőkkel és erős szelekkel érkezett, de 1-2 órás pancsolással és rengeteg nevetéssel ezt is megéltük:
 |
| Na, itt a család :) |
Hazafelé betértünk a Truth or Consequences névre hallgató, izgalmas településre - ha még emlékeztek, ez volt az a gyógyfürdő, ahova síelés után tértünk be még február közepén. Mártózás a Rio Grande folyóban, majd pároltuk magunkat a 36 fokos vízben... hétvégi élmények csodálatos volt, és jól kifárasztottam a bandát - mission accomplished :)
A következő napokban egy kis séta Las Crucesben:
 |
| Banditák |
 |
| Csendélet |
... ismerkedés a mexikói édességekkel:
 |
| Na, ki az erősebb? |
... és máris White Sandsben róttuk a dűnéket. Újra. A fehérhomok-sivatagot továbbra sem lehet megunni, a látvány pedig mindig felemelő. Hát, így hódították meg Takácsék a fehér, holdi tájat:
 |
| Anya, apa, kaktusz |
 |
| Ismerkedés az ismeretlennel... |
 |
| ... és barátkozás vele :) |
 |
| Naplemente a családdal |
... a testvéri szeretet:
 |
| Intellektuális generáció |
