Végre eszünk... na de ennyit?!

Az internet lassú... igen lassú... de a tegnapi orientáción megnyugtattak, hogy ez csak rosszabb lehet, ugyanis az emberek úgy telepítik a saját wifi-ket, mint a bolond, ezzel lassítva magukat és minket is. Ígértek azért javulást a hetekben, remélem, ez meg is érkezik.

Annyi dolog történt az elmúlt bő 24 órában, hogy szavakba önteni is nehéz. Továbbra is annyi az új információ, élmény, de ugyanakkor név, arc, ország stb, hogy lassan kezd az agyi kapacitásom túlcsordulni. Még egy további név megjegyzése valószínűleg valami korábbi memóriaszektor elvesztését eredményezi. Mondjuk nem ellenkeznék, ha a Design and Technology házi feladatának szörnyűségeit feledtetné velem, de ki vagyok én, hogy válogassak? :)

Voltunk házibuliban. Igaziban! Ha emlékeztek meg Stiffler első bulijára az Amerikai pite I-ből, akkor most annak a light verzióját képzeljétek magatok elé. Az ajtót Fernando (Ale-Alejandro) nyitotta, és miközben egy pillantást vetettünk az apartman 25-40 fős tartalmára, ő csak ennyit mondott: "Szasz skacok, én Fernando vagyok, ez az otthonom. Sör hátul, élvezzétek a partyt!"

Jó is volt, bár végük nekünk kellett hazakísérnünk a hivatalos kísérőnket, mert kicsit görbült volt körülütte a tér.... tekintettel arra, hogy még nincs 21 éves és egy sörösüveg volt a kezében, igyekeztük a távolságot tartani, mert igazoltatás esetén mi fázunk rá, így maradtunk a letagadás messzeségének túlsó határán :)

Láttunk igazi napszemüveges mexikói rendőrnőt, emlékeztetett a LOST-ból ismert Ana Lucia Cortez-ra, csak kicsit szélesebb volt :)

Az úton hazafele ilyet is láttunk:

 

Még hogy nem vigyáznak a környezetre... :)

Voltunk végre enni a TAOS-ban. Ez az itteni svédasztalos menza, és 7 dollárért azt eszel, amit akarsz. Igazából mexikói jellegű kajából van a legtöbb, de akad 6 féle hamburger is, ha esetleg valaki meggondolná magát. Ja, és csapolt Powerade :) Sőt, a fagyit magadnak díszíted:

 

Mutatok egy képet arról is, hogy milyen a táj mostanában az apartman mögött:

 

Este pedig vacsi, egy igazi helyi étteremben. Érdemes volt a helyieket megkérdezni, mit egyek, mert amit kaptam, az szavakkal nehezen írható le. Ezért mutatom inkább képen:

Ez valójában marhahús chiliágyon, a pitával együtt kell enni, katonákat formázva, és megtölteni rizzsel, főtt babbal és avokádóval, mellé tejfölt és chilisalátát adnak. Nyammmmmi :) Így néz ki egy kis katona: 

Az éttermet pedig ő őrzi:

Azt hiszem, átfogalmazom elképzeléseimet a nagy algászokról. Ez az akváriumomban hosszában nem fér el, nemhogy keresztben... voltak benn még papagájok is, de csak ketrecben... mondjuk látva ezt az úszó szörnyet, én is kifizettem volna egy 5 dolláros prémiumot ha védhetem magam ráccsal ezen szörny ellen :)

Szereztünk mikrót! :)

De kell egy autó... na meg telefon... nem akarok sokat? :)