Day 7
A Road trippin' sorozat kezdetén ejtettem szót arról, hogy természetesen az útitervben - ami igazából nem is volt - egy rövid paragrafusként kapott helyet közös kívánságunk, miszerint a BL-döntőt a lehető legkulturáltabb, leghűvösebb és legnagyobb kivetítővel rendelkező helyen kívánjuk figyelemmel kísérni. Nyilván nagy volt a tét: Daniel jól megedzett németként kutyakötelességének érezte, hogy teljes szívvel végigkövesse a Bayern München csapatának minden gyepen töltött percét. Mindenkinek a fantáziájára bízom, milyen szükségeket kellett magába fojtania szegénynek akkor, amikor a csapatok úgy döntöttek, a tizenegyesekig nem kívánnak pihenni. Nem, mintha lett volna választásuk...
A nap további része így, a mérkőzés meglehetősen szerencsétlen, Daniel számára nem felsőbb szintekig kedvező kimenetelének köszönhetően, gyászosan telt. A hangulatot rendületlenül próbáltuk feldobni a Nagy Sóstó látogatásával, vagy a csodálatosan kihalt Idaho-i dombok látványával, de a természet kincsei nem játszottak kezünkre. Nem mondom, hogy nagy csalódásként ért például a Great Salt Lake - hiszen nem sokat tudtam róla előtte sem -, de határozottan nem a kirándulás fénypontja volt. A sekély vizű, párás levegő alatt elterülő, meglehetősen zavaros tó nem lopta magát a szívünkbe, és bár tervben volt egy rövidebb kirándulás a közeli dombtetőre, úgy döntöttünk: nem árt, ha inkább továbbindulunk, s hamarabbi érkezésünkkel több időt tölthetünk a Yellowstone National Park bájai közt.
Azért az úton odafelé láttam valami olyat, amiről rögtön kedves apukám és a "Na, ezeket a darabokat nézd!" felkiáltása jutott eszembe. Bordó autócsoda a '70-es évekből, benne a kétszáz kilós milliméteres frizurájú maffiózó bluetooth headsettel magyaráz - utat figyelni luxus - a mellette ülő erőteljesen nerd kinézetű lepukkant hoboformának, míg hátul a micisapkás öreg motoros az egyetlen, aki figyelmét a sávokra fordítja. Őt valószínűleg csak navigálni hívták, és a következő útszéli építkezésen félrehúzódnak, zacskót húznak a fejére, a többit pedig már tudjátok...
 |
| Suvelle - észtül nyarat jelent, egyébként. Fun fact, utánanéztem Google-n :) |
A nagy sóstónál készült csodálatos csoportkép valószínűleg nem a kupac legtetején lesz, ha az unokáknak mutatjuk. Így inkább maradjon egy közepesen jól sikerült tájkép!
 |
| Öööö...Great Salt Lake. Hát, ez is megvolt... |
Ez volt a hetedik nap. Nem sok létjogosultsága lenne a blognak, ha ez így folytatódott volna még napokon keresztül, de a másnap - rossz, aki rosszra gondol... - meghozta a változást, kirándulásunk tetőfokára hágott: Yellowstone-ba értünk!
Day 8
 |
| We European. We love Yellowstone. We don't really love bears. We'll see... |
Át Utah és Idaho államokon, végre beértünk Montanába. Nem hosszú, 11 mérföldes szakaszt tettünk meg a park bejáratáig - ami mellesleg már Wyomingban van -, de az északi állam máris hatalmas kacajra késztetett minket.
Történt ugyanis, hogy egy apró, West Yellowstone nevű kisvárosba tévedtünk, ahol apró ajándékboltok jelezték: közel járunk már a parkhoz. És: akkor először történt meg itt tartózkodásom óta, hogy délután kettőkor kiszálltam az autóból, és szó szerint fáztam pólóban. Üdv néked 2500 méter, üdv néked hegyi levegő! Úgy gondoltuk, körbenézünk a központban, hátha találunk már egy kisebb boltot, ahol tűzifát, vacsorát és egy kis vérfrissitőt vehetnénk. Nyilván ez utóbbira a sok mormon után már nem sok esélyt láttunk, hiszen Utah, Idaho és Wyoming mind-mind ugyanabban a cipőben jár az alkoholos italok árusításának kérdésében. De: ez Montana! Még ha 11 mérföldön keresztül is... egyetlen embert láttunk az utcán. Kisfiával sétált a délutáni szellőben, békésen. Megálltunk mellette, lehúztuk az ablakot, s ennyit kérdeztünk: "Excuse me, sir! Can you tell me, if we can buy some >>hard<< alcohol here, in West Yellowstone?" - azaz, megkérdeztük, kaphatunk-e egy kis szívmelengetőt a városban estére. A fiatalember ránézett kisfiára, és a lehető legijesztőbb mosolyt vágta, amit hónapok óta láttam. Nagyjából ilyet:
 |
| Csak mondjuk még kevesebb foggal.... |
... felnézett az égre és csak ennyit mondott:
OH, YEAH!
Érti ő a dörgést... :)
A következő meglepetés pár mérfölddel a bejárat után várt minket. Bölények. De nem ám fél tucat, kiállítási tárgynak: mindjárt egy egész csorda:
 |
| ... és ez most a teljes csorda úgy alig tizede :) |
Az elkövetkező napokban meggyűlt még a bajunk a kollégákkal, nem kis forgalmi dugókat képesek előidézni, akár egyórássá is téve a "tiszta" időben negyedórás kocsikázást.
A kempingbe azonban odaértünk sikeresen, még világosban - ki hitte volna? Mehettünk is mindjárt vissza a faluba: visszaküldtek minket medvespray-ért. Nem viccelek.
Gyerekek, itt gyártanak olyat, hogy medvespray. Ötven birodalmi dollárért kapsz egy olyan szerszámot, amivel az éppen téged üldöző Maci Laci szemébe fújhatod a paprikaspray hatást kiváltó löttyöt. De megnyugtattak minket: a mackók csak mostanában jönnek ki a barlangokból. Azt azért hozzátették, hogy egy kicsit lehet, hogy éhesek, úgyhogy ha nem muszáj, ne nagyon hagyjunk eledelt és piknikes kosarat a sátor mellett, illetve magunkat se etessük meg velük. További nyugtató hatást váltott ki a tény, hogy embert ritkán ölnek, csak ha muszáj.
Kössssz....
Marketingfogásnak kiváló volt, mindenesetre. Nyilván mi elfogadtuk, hogy hülyének néznek minket, mert hát ugyan mekkora az esélye, hogy egy forgalmas gyalogút vagy éppen aszfaltút mellett medve bukkan fel? Semmi, nulla, zéró, nyista.
Ennél nagyobbat nem is tévedhettünk volna...
A túrautak legnagyobb része a hó(!) és medvejárás miatt le volt zárva, de a népszerű útvonalak páratlan élményt nyújtottak az arra járó, vállalkozó kedvű turistáknak. Főleg, ha náluk volt a titkos fegyver... :)
A Yellowstone Nemzeti Parkról azt kell tudni, hogy hivatalosan ez a világ első nemzeti parkja, még a XIX. század végén hozták létre, és csodálatosan szép, változatos tájai erre nem kevés okot is adhattak. A park területén található a Föld összes geothermális képződményének több, mint fele: gejzírek, forró vizű források, gőzölgő tavak övezik ezt a lávafolyásokkal, végtelen erdőkkel, havas csúcsokkal és bővizű patakokkal szabdalt tájat, a smaragdszínű legelőktől a kanyonok fogságából alázúduló vízesésekig... Mindannyiunk élete összesen kevés lenne ahhoz, hogy a parkot olyan mélységekig felfedezhessük, mint szeretnénk...
A park talán legismertebb "lakója" az Old Faithful Geyser, az "Öreg Hűséges". Ez a bolygó legkiszámíthatóbb földrajzi jelensége, gyakorlatilag percre pontosan 91 percenként lövelli ki a forró, kénes vizet, akár 60 méter magasságba. A nyüzsgő kici japán turisztáktól és a hangoskodó amerikaiaktól távol, egy kisebb domb tetejéről figyeltük a kitörést a fiúkkal, s a csodára várva kihasználtuk az időt, örömünket leltük a tájban:
 |
| A kitörés. Eddig 137000-szor regisztrálták. Egyszer sem gondolta meg magát... |
Kisebb-nagyobb kitöréseket láttunk több gejzírnél is, de talán nem is maguk az égbe törő gőzfelhők, hanem a színek, melyek ezeket a mérgesen gőzölgő tavakat övezték, tették a látványt még elképesztőbbé:
 |
| Egyike a sok kistestvérnek |
A park óvva int attól, hogy bármit a tavakba dobjon az ember, legyen az kő, faág stb., ugyanis a következmény egyszerűen kiszámíthatatlan: egy heves kitöréstől kezdve az örök csendig bármi történhet a gejzírrel - az elmúlt évek földrengései csakúgy alakították a tájat, mint a környező hegyeket az évek milliói.
 |
| Egyik kedvencem... |
Láttunk másodpercenként kitörő gejzírt...
 |
| Gábor is annyira élvezte, hogy még a kamerát is megtisztelte tekintetével :) |
... folyót tápláló forró patakokat...
 |
| A másik nagy kedvenc :) |
... és a világ legnagyobb, még kiszámíthatónak nevezhető (+/- 4 óra) gejzírének kitörését.
 | |
| Grand Geyser: a legmagasabb ismert kiszámítható gejzír |
 |
| Őszinte a mosoly :) |
A színkavalkád csak ezután kezdődött igazán: a Grand Prismatic Spring, a világ harmadik, illetve a kontinens legnagyobb forró vizű forrása. Magas fekvésének, illetve a kőzet és a víz különleges összetételének kombinációjából következően a szivárványnál százszor színesebb látványt nyújtott. A rengeteg gőz miatt azonban ezt képen egyszerűen lehetetlen visszaadnom, így egy művészfotóval teszem jóvá ezt az elmaradásomat:
 |
| Grand Prismatic Spring |
A természet néha azért ezekből a gyönyörű forrásokból is csúfot űz. Hölgyeim és Uraim, a rotyogó sár:
 |
| Fountain Paint Pot. Mint amikor a sűrű bablevest főzöl és felrotyog időnként... félelmetes :) |
Azzal a tudattal tértünk nyugovóra, hogy minden eledelünk egy elzárt fémkonténerben pihen, és hogy a park másnap is ott lesz még. Új élményeket kínálva, tárt karokkal várva. Ezzel a képpel a szemünk előtt:
 |
| Kitörés. |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése