Day 4
Szívünk fájdult bele, hogy szerda reggel ott kellett hagynunk a világ 7 természeti csodájának egyikét, de számtalan csodás hely várt még ránk az úton, így nem habozhattunk: tovább kellett állnunk...
Ezt most olyan szépen fogalmaztam, hogy még nekem is könny futott a szemembe. :)
Nagyjából a Grand Canyon után ért véget az útitervünk, így összedugtuk a fejünket egy dupla cheesburger fölött - ahol az Égieknek köszönhetően még ingyenes Wi-Fi is volt, melynek Stefan legnagyobb örömünkre órákat tudott eltölteni minden egyes ismerőse Facebook kiírásának lájkolásával és kommentárolásával, - és arra a megegyezésre jutottunk, hogy feláldozzuk a híres Monument Valley nemzeti parkot a Lake Powell, Bryce Canyon és az Arches National Park oltárán. Azt hiszem, nem bántuk meg, de mindent sorjában.
Ha a Colorado folyónál jársz, és láttad a Grand Canyon-t, még semmit sem láttál. Amellett, hogy a folyó ebbe a puha kőzetbe könnyedén vágta bele magát, és az erózió elvégezte a magáét az ezt követő években, néhány keményebb kőzettel rendelkező szakaszon gyönyörű szakadékokat formált, több gát is épült rajta hatalmas tavakat alkotva, és nem utolsó sorban páratlan élővilág jellemzi a partját, oázisként borítva a partokat. Talán a leghíresebb folyószakasz a Patkó-kanyar, azaz a Horseshoe Bend:
 |
| Lö' kanyar |
Megjegyzem, ha értenék a víz nyelvén, lemásztam volna és megkérdeztem volna, hogy ezt most éppen miért csinálta? Éppen építkezés volt és ki kellett kerülni az akadályt? Húzták fel a hegyet oszt terelőút volt? :)
Az út a Powell-tó felé gyönyörű volt, emellett pedig igazi, elhagyatott sivatagi főút. Elhaladtunk néhány indián-rezervátum mellett, de ezek már modernizált őslakosok voltak, a wigwamot lecserélték konténerházakra, és kiváló üzleti érzékkel árulják portékáikat a lehető legelhagyatottabb utak szélén a napon, arra tévedő kici japán turisztáknak:
 |
| Rezervátum az út szélén |
Persze, ma tehetősebbek nem házat visznek az amúgy is túlméretezett nyergesvontatók hátán, hanem egész óceánjárókat:
 |
| OVERSIZE LOAD. You don't say... |
A tó egyszerűen hatalmas. Kisebb nyúlványok tucatjai kínálnak pancsolási lehetőséget a vállalkozó kedvűeknek, de tekintettel arra, hogy a levegő nagyjából forráspont körüli hőmérsékletű volt, nem nagyon zavartattuk magunkat a 18 fokos víz miatt, meg is mártóztunk benne annak rendje s módja szerint:
 | |
| Díszes társaság |
Útközben megjelent egy, nagyjából 40 főt számláló, nagyrészt ifjú hölgyekből álló középiskolás társaság. Nekünk sem kellett több, hogy kapva kapjunk az alkalmon és sokatmondó felvételeket készítsünk az eseményről pihent agyunk felhasználásával. A kommentárokat rátok bízom, mi jót nevettünk a képeken :)
Még mindig tele van a gépem homokkal... Valójában a szél vetett véget a fürdőzésnek, de nem is bántunk, hiszen még hosszú út állt előttünk, márpedig a sátrat nem érdemes éjszaka felállítani. Eltart és hideg van :)
Az út a Bryce Canyon felé elképesztően csodálatos volt, és végre kikecmeregtünk a végtelen sivatagból is. A naplemente a park bejáratánál ért minket, igazi western hangulatban:
 |
| Ő legel. |
Sátor fenn, kaja nix, és hideg van. Felkerekedtünk, de az egyetlen hely, ahol megfizethető áron ételhez tudtunk jutni, az egy étterem volt a semmi közepén, mely éppen zárni készült. Az eledel azonban meglepően finom volt, és ha hiszitek, ha nem, árban még lehet hogy alatta volt a konzervbabnak is, melyet eredetileg akartunk készíteni, de amikor a boltban a kezünkbe vettük, majdnem eldobtuk az árát meglátva :)
Az éjszaka hideg volt. Nagyon. Minket azonban várt a napkelte, ami nagyon nem akart jönni...
Day 5
Azt hiszem, a társaság nagy része akkor ébredt fel igazán, amikor Gábor úgy fél méterre hibázott el egy öngyilkosjelölt őzet az országúton. A hülyéje - mármint az őz, nem Gábor - az út szélén lapult arra várva, hogy a lelket is kiijessze az első arra járó autósból, és ezt a feladatot hibátlanul teljesítette is. Ha nem lett volna közel a napkelte, visszamentem volna és bepácoltam volna paprikásnak, komolyan mondom.
No, de eljött a napkelte is, ami különös élmény volt, hiszen nem mindennapi megvilágítást adott a Bryce Canyon egyedülálló sziklaképződményeinek:
 |
| Napkelte a Bryce Canyon nemzeti parkban |
 |
| Bryce Amphitheater. Zseniális. |
A reggeli séta talán a legjólesőbb rövid túra volt a kirándulás során, hiszen még alig volt 10 óra, mire visszaértünk, de szemünk teljesen felpattanva, testünk pedig megfelelő hőmérsékletre felhevülve várta a nap további részét. Hogy mit is láttunk? Ezt mind:
 |
| Reggeli kilátás |
 |
| Y.M.C.A. - így mulatunk mi :) |
 |
| A tettesek. Ha valaki kérdezi, mi sosem jártunk itt :) |
 |
| Művészképem |
 |
| Thor's Hammer. Ezzel jó nagy szögeket lehet beverni :) |
A nap további része mesésen telt, Gábor erősködött, hogy ő szeretne a kanyonból kifelé vezetni, így én az autópályánál vettem át a kormányt. Meglehetősen hosszan vezettem a nap további részében, de állítom, hogy az egyik legszebb, ha nem a legszebb és legizgalmasabb szakasza volt utunknak a kirándulás során. Célunk az Arches National Park volt. Gondolom, a név sokat nem mond.
Akkor mutatok egy képet, és mindjárt beugrik majd mindenkinek az USA Top 10 jelképének egyike:
 |
| Delicate Arc, Utah büszkesége |
Persze a turisták mind körbeállták, de nem nagyon merészkedett senki odaszaladni egy fénykép erejéig, hogy ne rontsa el a többiek kilátását és fotóit. Mi azonban hülye európaiak vagyunk (velem, a nagy szerrrrbbel az élen:) ), márpedig ha már eleve gyűlöl minket a világ többi része - már ha éppen meg tudja mutatni országunkat a térképen - akkor úgy gondolom, megengedhetünk magunknak egy ilyen fényképet, 10 másodperdet pedig rabolhatunk mindenki életéből:
 |
| A méretek kedvéért :) |
Gondolom, kitaláltátok: egy bolond százat csinál. 2 perccel azután, hogy lencsevégre kaptuk egymást a fiúkkal, libasorba állva tolongtak az emberek, hogy ugyanolyan szép és ötletes képet készítsenek magukról, mint amilyen a mi "zseniális" ötletünk volt. Amikor már kezdett elszabadulni a pokol és már konkrétan egymást lökték át az emberek a lyukon, Gáborral és Stefannal úgy gondoltuk, átsétálunk a másik oldalra nézni a műsort. Nem bántuk meg, gyönyörű volt a kilátás. El is készítettük cheesy képeinket Gáborral, hogy legyen mit mutogatni az unokáknak:
 |
| Gábor húzza... |
 | |
| ... én pedig tuszkolom vissza a földbe :) |
A park még számos meglepetést tartogatott számunkra. Külön küldeném a következő képet azoknak, akik rögtön azt látják benne, amit én láttam:
 |
| A ZÖLD hegy! :) - Balázs is örült neki... :P |
A természet bebizonyította, hogy nem csak az emberek képesek az egyensúlyozásra, erre a Balancing Rock a legszebb példa:
 |
| Azt mondják, nemsokára leesik, mert az alsó réteg gyorsabban erodál, mint maga a kő. Ajjaj... |
Azért az ember is képes ám rá:
 | ||
| Próbálkozni szabad, nem? :) |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése