Land of Enchantment.
... s bár hihetetlennek hangzik, 341 napig hánykolódtunk a tengeren, és mint tékozló fiú, végül hazataláltunk - miután 2 óra veszteglést követően Londonban is előkerült a pilóta. Két utaskísérővel az oldalán, egy apró, tárolóhelyiségnek látszó szobácskából előbújva. Nekünk jó volt így is.
Mert hiába az ínycsiklandozó enchilada, a véget nem érő napsütés, az utántölthető üdítő és freedom mindenek felett, annál jobb érzés nincs, ha valaki a tömegben előrefurakodva az első sorban vár:
 |
| Ahogy a húgom fogalmazott: It is a beginning of a beautiful photo |
... és Szentestén újra együtt a család:
 |
| A karácsonyi ajándék szerepében: mi, mindannyian, egymásnak |
Olyan ez, mint egy születésnap: csendben összekaparjuk mindazt az élményt, amit az előző évben átéltünk, néha szándékosan megfeledkezve a nehézségekről - miközben másoknak azt hazudjuk, jövőre megpróbálunk tanulni a hibáinkból. A sok jót viszont eltesszük az ínségesebb napokra, hiszen egy esős délutánon egy forró teával a kezünkben jó lesz leülni egy félreeső sarokban, kinyitni azt az élményfiókot, hadd találgassanak a szomszéd asztalnál, min mosolyog ez a szerencsétlen.
Ó, és kérdezzenek rá: mi tetszett legjobban Amerikában?
Talán Yellowstone, a legszebb hely, ahol valaha jártam. Talán a lélegzetelállító Grand Canyon. New York, a legizgalmasabb, San Francisco, a legeurópaibb, Orlando, a legbarátságosabb, Salt Lake City, a legszebb fekvésű... New Orleans, ahová még visszatérnék. Talán Las Vegas, a legőrültebb? Las Cruces, a sivatagi város, amely leginkább a szívemhez nőtt? New Mexico, a fenséges ízekkel, évi 330 napsütéses nappal, a tőlünk talán nem is olyan távoli mexikói kultúrával?
A választ ebben a blogban - talán - megtaláljátok. Az én helyem mégis itthon van, csak olyan távol, hogy a szabadkai városháza tornya még tiszta időben kivehető legyen. Nagy baj ekkor már nem lehet...
Azt mondják, egy jó epilógus mindig csattanóval ér véget. Egy mondattal, amin a Kedves Olvasó elgondolkozhat a következő kötet megjelenéséig, lerághatja a körmeit az új évad vetítéséig... ám a csattanóval valami mindig véget ér.
Vége? Pedig a történet csak most kezdődik igazán:
Élet New Mexico után.
... és micsoda élet ez!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése