Megérkezett az új játékszer!

Rögtön egy számomra - és remélem, a fotókedvelők számára is - fantasztikus hírrel kezdem: megjött az új játékszer! Íme:

Rosszmájúaknak üzenem, hogy nem, nem magamat fényképeztem vele először! :)

Hát igen... erről a masináról már Németország óta álmodtam, de sem idő, sem alkalom, sem pénz nem volt rá szánva. Most azonban elnézve a tájat, Balázs képeit és a rendelkezésemre álló egyelőre temérdek szabadidőt, bátorságom legalább annyira megnövekedett, mintha csak egy üveg Felix Felicist ittam volna meg :) Már megmutattam Gábornak, mi lesz az a kattanó hang, amit az elkövetkező időszakban sokat-sokat fog hallani, s bár arckifejezése nem árult el érzelmet, valahol mélyen hallottam, hogy kimondja: "Legalább addig sem beszél..."

Kivételesen most időrendben visszafelé mesélem a napot. Kezdjük azzal, hogy a vacsora az itteni Lions Club gyűlése alatt történt, hiszen az a megtiszteltetés ért minket, hogy - nagyrészt Gábor jóvoltából - meghívtak minket erre az eseményre. A kaja fantasztikus volt, én pedig büszke bácskai módjára úgy bepusziltam a chilit, hogy még szalvéta is úgy pislogott vissza rám. Jópofa kis társaság volt jelen, bár az átlagéletkor minden mértékrendszerben magasabb volt e két európai összéletkoránál, kifejezetten jókat nevettünk - és nem utolsó sorban még egy kulacsot is nyertem ám!

A mai napot autókereséssel töltöttük, főleg. Úgy néz ki, minél tovább keressük, annál magasabb árakkal is hajlandóak vagyunk kiegyezni. Tekintettel arra, hogy eddig egy törött szélvédőjű kopott elsőkerekes, illetve egy horpadt műszerfalú ismeretlen eredetű Mitsubishit, egy gyanúsan olcsó Pontiacot és egy még gyanúsabban vibráló Fordot akartak ránk sózni, lehet, át kellene állni valami értelmesebb ajánlatra... és akkor még nem beszéltem az eladókról - komolyan mondom, mintha hobók kunyerálnának azzal az ürüggyel, hogy enni akarnak. Külön verseskötetet lehetne írni abból, hogy milyen ürüggyel akarják eladni az autót :)

Na, de ígértem képeket vasárnap estéről is, a szúmózásról és boxolásról! Előre szólok, hogy a gyengébb idegzetűek készítsenek egy zsebkendőt, hogy Gáborért hullajtott könnyeiket gyorsan felszárítsák... hiába, így veri el az utca kölke a miskolci selyemfiút :)))

Csak egy maradhat! :)

Bevetésre készen! Itt nem csak az autók nagyok, én mondtam! :)

 A győzelmi mámor azonban nem tartott örökké. Nyilván az ember azt hiheti, hogy a kilók - izé, fontok - örökké győzni fognak, sajnos a szúmó mérkőzés végeredménye ezt nem bizonyította.

Cegléd 2 : 1 Szabadka

...és ez sajnos nem a félidő. Szomorúan gurultam haza 2 perces hízókúrám után:

Hátultöltős kolbászadagolóval ellátott hízóhacuka. Limited edition és ZÖLD!

Ez pedig a tradicionális japán tánc Balázzsal. Szigorúan legényes, csini színes pelenkákkal!

Azt hiszem, kicsit szabadjára eresztettem ma magam... lehet, picit hosszú volt a nap, bár a kiadós brunch után - ami rántottából, fahéjas wafflesból, egy fél ananászból, egy pohár karamellás pudingból és később egy szendvicsből állt - apunak igaza volt: ezek nem járnak velem jól :) - már egész jól ment :) 

Kellemes esténk van, a gépről Avantasia szól, a chili gyengéden simogatja még a torkomat, Canon pedig az éjjeliszekrényen pihen. Azt hiszem, mindenem megvan. Kivéve azt, amit nem tudtam becsomagolni... na, de jön ő még magától is, mert ha nem jössz, viszlek! :)