Road trippin' - Day 15/17

Day 15

Denvert nem összekeverni Dallassal, nagyjából annyi közük van egymáshoz, mint Budapestnek Bukaresthez. Csak szólok...

Nos, Colorado állam fővárosa nagyjából pont olyan, mint amilyennek elképzeltük: hatalmas, forgalmas, zsúfolt sétálóutcával és kihalt keresztutcákkal-sikátorokkal tűzdelt, zöldellő kertvárosairól és mérföldes tengerszint feletti magasságáról híres főváros. Balázs ezt már sajnos nem élvezhette velünk, mert várta őt a 75 éves Golden Gate. Reggel még könnyes búcsút vettünk tőle a reptéren egy kiváló kínai gyorsétterem teraszán, de hamar túltettük magunkat távozásán, így kora délután már a város utcáit róttuk.

A kétmilliós Denver nem ma nőtt ki a föld mélyéből, a Sziklás-hegység egyik legrégebbi központja ez, bár ez az épületeken, embereken nem látható egy cseppet sem. Megmondom őszintén, az első néhány órában nem is tudtuk magunkat teljesen beleélni a városnézésbe, hiszen egy forgalmas, ám poros és unalmasnak tűnő sétálóutcán kívül nem láttunk semmit, ami magával ragadó lett volna. Hozzáteszem, hogy a társaság megmaradt tagjai sem voltak a helyzet magaslatán teljes mértékben, gyakorlatilag Daniel egy szót sem szólt, annyira fáradtnak tűnt, Stefan pedig nem nagyon tudta eldönteni, mit szeretne, így csak céltalanul bolyongtunk az utcákon...

Denver skyline at dayligh...

Már ismertek, én a magam módján - akármennyire is nyúzott volt a társaság - élveztem a városi sétát, már csak a felhőkarcolók miatt is, de láttunk olyat is, amit máshol a világban nem sűrűn tapasztalhat az ember. Így például a hot dog zabáló verseny közepébe csökkenni nagyjából akkora americumnak tudható be, mint amennyire hungaricumnak számít, ha fejbe vágnak egy Unicomos üveggel:

Hot dog tömködés. A sok másik meg nézi... legalább szociális életet élnek :)

A városnak van egy városközpont-félesége, ami a 16th Street Mall néven fut végig a LoDo-n, azaz a Lower Downtown-on. Nem bántuk meg a sétát, hiszen a kilátás Denver felhőkarcolóira pazar volt:

Rockin' Denver

Láttunk még kukkoló jegesmedvét:

"Bocsika.... izé, amott azt mondták, lehet fókamenüt kapni diétás kólával... Igaz ez?"

... és most először láttam toronyházakkal túlzsúfolt kisutcákat:

Ki itt belépsz, hagyj fel minden reménnyel!

Aki szemfüles, az a fenti képen megláthatja a Colorado State Capitol tükörképét is :) Sajnos az épület felújítás alatt volt, így kénytelen voltam új művészképek után nézni. A kirándulás sok legjobb képe közül az egyik következik, figyelem:

Tükörkép

A győzedelmes európaiak pedig megmászták mint a 11 lépcsőt, hogy így a One Mile City becenév névadó pontját elérjék:

Nézik. Mit néznek?

... sőt, én még magasabbra is másztam! :)

Nem győztük a csöveseket sem kerülgetni, de a State Capitol előtti parkban még nekik is osztozniuk kellett a zöldterületen a punkokkal :) A várost azonban csak itt kezdtük megkedvelni, hiszen a városi parkba történő sétánk jobban sikerült, mint gondoltuk: gyönyörű lakóházak, csendes, zöld környék, friss levegő és kellemes napsütés kísérte utunkat, de meg-megálltunk, hogy hasunkat is fogjuk a röhögéstől... Aki már látta az Apádra ütök trilógia bármely részét angolul is (Meet the Fockers), akkor tudja, miért:

Gaylord St. Ennyi.

A zászló azért csak lobogott tovább...

City Park, Denver

... de az igazi meglepetés újra a központban ért bennünket... Egy magyarázat, hogy hova is tűnnek a templomtornyok a metropoliszokban:

Kompozíció... vagy csak egy újabb üvegplébánia?

Ó, és a meglepetés: zongorák. Nem is egy, hanem legalább fél tucat, szabadon felállítva a sétálóutcán, így ha egy kedves járókelőnek éppen muzsikálni támadna kedve, nyugodt szívvel lehuppanhat a díszesre festett pianínók egyike elé, a város pedig azonnal élvezheti a rapszódiát. Mi bluest játszottunk, de ez láthatóan senkit az égvilágon nem zavart:

I-I-IV-I V-IV-I-I=V...

Azt már nem tudtuk meg, mi történik esős időben, de Mt. Rushmore-i élményeink után inkább a száraz időre szavaztunk. Miután Stefan vágyát is teljesítettük az éjjeli skyline megtekintésére vonatkozóan,

... Denver skyline at night

  ... bebújtunk kis ágyikónkba, hogy kipihenten ébredjünk kirándulásunk utolsó előtti napján. Kellett is az energia...