A varázslat földjén: Limousine & cocktails

Aki ismer, jól tudja rólam, hogy ki nem állhatom a techno zörejt és az elektronikus zene legnagyobb részét. Kivéve, ha pszichedelikus :) Éppen ezért úgy gondolom, nem kis újdonságnak számít, ha közlöm: disco-ban jártam! No, de nem is akármilyenben! Nyilván jó okom lehetett rá, mondanátok legtöbben, de az igazság az, hogy nagyjából 20 ember jelezte a társaságból, hogy igénye lenne egy kis kiruccanásra. Márpedig, ha megy a csorda, mi aztán itthon nem maradunk póktápláléknak! :)

Tekintettel arra, hogy Las Cruces továbbra is a nyugdíjasok városa a szórakozóhelyek számát és minőségét tekintve, mi sem természetesebb annál, minthogy átugorjunk El Paso-ba. A hely szelleméről csak röviden annyit, hogy közvetlenül az USA-Mexikó határon fekszik, olyannyira, hogy a folyó túlpartján már Juárez fekszik - a bolygó legveszélyesebb alvilági központja -, a városok amolyan Komárom-Révkomárom módon kapcsolódnak, némi szépséghibával:

- a városok közti folyó, a Rio Grande az év nagy részében teljesen kiszárad. Ez még azért nem indokolja azt, hogy a medret betonból kell kiönteni, de ennek következménye lehet a 2. pont

- a folyómeder két oldalán a világ talán legszigorúbban őrzött drótkerítése és betonfala található (tisztára, mint a Berlini Fal), és a Californiai-öbölig tartó több ezer mérföld egyenletes távolságokban elhelyezett vakító reflektorokkal van megvilágítva

Függetlenül attól, hogy Juárez környékén az elmúlt 6-7 évben több, mint negyvenezren vesztettél életüket a kartellharcok következményeként, a város a maga másfél milliós lakosságával továbbra is az ország tíz legnagyobb települése közé tartozik. Összehasonlításképpen El Paso lakossága ennek kevesebb, mint fele, de a lakosság összetétele sokat elárul: 80% beszél spanyolul, és a város lakossága 75%-ban mexikóiakból áll. Természetesen az amerikai város sokkal biztonságosabb, mint mexikói testvére, így nyugodt szívvel vágtunk neki utunknak.

Azt, ahogyan Andrea, az egyik kísérőnk megszervezte az utat autókkal Las Cruces városából, legalább egy logisztikai mérnök diplomával díjaznám. Hogy a húsz ember hogyan jutott el a kiszemelt parkolóig, és hogy hogyan jutottunk onnan haza, az már egy más bejegyzés meséje, ám megérte a fáradságot! Már csak a limuzinunkra vártunk. Mert hát ha már messze földről idejöttünk bulizni, azt legalább elvárjuk a szervezőktől, hogy limuzint biztosítsanak számunkra. Mondjuk egy ilyet:

Nos, a végén kiderült, hogy a szervezők nem egy ilyet szolgáltattak.

Hanem pontosan ezt! :)

Kéremszépen, az adatok már csak férfiszemmel nézve is bámulatosak: a 7,1 literes V8-as motor nemigen panaszkodott az emelkedő megmászásakor a félórás utazás alatt, függetlenül attól, hogy az élőhúsból álló rakomány nem kicsit haladta meg a "max 480 kg vagy 6 személy" feliratot - na, nem mintha ez most egy lift lett volna, de akkor is :)

Természetesen a limó belül is olyan disco-királyokra és királynőkre volt tervezve, mint mi... csillagos égboltot imitáló mennyezet, terrawattos hangszórók és csillivilli kényelmes ülések. Élveztük is ám:

Najó, a kép alapján Gábor talán nem annyira :)

Nos, így csináljuk mi a bulizást... ez már elég indok egy disco night-hoz? :)

Alapvetően a hely nem volt sem rossz, sem drága. Talán annyi előnye volt egy Morrissons-hoz képest, hogy nem lófráltak tizenéves, bokáig ázott lánykák fel és alá, ami erősen a hely mellett szól :)

Megjegyzem, a zene sem volt oly szörnyű, mint gondoltam. Populáris zene, nagyjából azok a számok, amik hallatán kapásból nyomod a FWD gombot az autórádión, néhol vegyítve egy-két fazékcsörgéssel - na meg mintha a kecskéken lengene a kolomp -, és az este kezdett határozottan izgalmassá fajulni: élőzene!

Sok koncerten jártam már, de ilyet azért még nem láttam: azokat a dalokat játszották és énekelték a zenekar tagjai, amelyekről eddig azt hittem, csak merő elektronikus formában léteznek és MIDI-ben komponálta össze őket valaki egy gyenge vasárnapi délutánon. Volt itt Lady Gaga, Keisha, elvétve egy Linkin Park... egyszóval érdekesen hangzott :) Ha hozzátesszük, hogy az énekesnők bemutatót tartottak az indokolatlanul rövid szoknyákból és nadrágokból, illetve a még indokolatlanabbul mélyre vágott blúzokból, és a már-már groteszk méretűre duzzasztott nyak köré tekerhető ütközőkből, határozottan szórakoztató performanszról beszélhetünk :)

A társaság is igen jó volt - más kérdés, hogy nagyjából úgy éreztem magam a disco-dance forgatagában - tisztes távolságból kémlelve - , mint kezdő nyelvész a bantu tanfolyamon: tud beszélni, de hogy ezek mit artikulálnak, azt a fene sem érti. Eddig én is meg voltam győződve arról, hogy tudok táncolni, de a kalotaszegi legényesből én nem emlékszem olyan figurára, amikor fél tucat ember szendvicsbe áll és Drum 'n' Bass ritmusra gondoskodik az utánpótlásról... vagy csak én vagyok túl prűd? :)

Az előző bejegyzésekben már sok szomszédot/társat bemutattam, igyekszem ezt a szokásomat tartani, hogy minél több csodálatos/izgalmas/érdekes/furcsa/megdöbbentő emberrel ismerkedjetek meg ti is - ha csak virtuálisan is. Itt van például Melissa:

A kategória eldöntését mindenkinek a fantáziájára bízom :)

Az alapvetően kedves és barátságos montanai lány (megértem én, hogy miért jött New Mexico-ba) ezen a képen éppen a mellettem álló harmadik személyre mutat, aki nagy valószínűséggel lemaradt a képről, mert nem látszik.

Egyébként igen dinamikusan vezet a lyány, egy norvég viking vőlegénye van és dán metálzenét hallgat. Bár én nem kerültem abba az izgalmas helyzetbe, hogy vele utazhassak hazafelé, Gábor és Balázs valószínűleg bőségesen beszámolnak majd blogjaikban, mik "sebességkorlátra fittyet hányva rendőrautót előzünk" helyzet mellékhatásai. Mondjuk ezzel a barátságos arckifejezéssel lehet, hogy a rendőr helyében én is inkább jó utat kívánnék a bilincs helyett :)

Ja, és vasárnap nála nézzük a barbeque-zással egybekötött Super Bowl-t! :)

Most pedig bőséges mauritiusi vacsorára vagyunk hivatalosak a szomszédba, állítólag rákot eszünk... kíváncsian várom :) Átviszem a Carcassone-t is, hátha egy kört még játszhatunk is, mielőtt átmegyünk a másik szomszédba crépes-t enni. Az élet szép :)

Végezetül egy kedves kép azoknak, akik tudják értékelni: