Félúton

170 nap. És még ennyi. Egyelőre ez a 2012-es év USA-mérlege, és ilyenkor nyilván felvetődik az a bizonyos félig teli - félig üres pohár kérdés. Régen volt már, hogy átléptük a repülőtér küszöbét, hogy az azóta egy, már nem létező repülőtársasággal a már akkor is tikkasztó hőséget árasztó sivatag közepére érkezzünk, de bizony, sok van még hátra a mézbe mártogatott almadióig és a karácsonyi Ludas Matyiig. Mégis azt mondanám, ezernyi élmény fér még abba bizonyos pohárba, és most, hogy Ildi is 4 napon belül már a kaktuszok földjén hajtja álomra fejét - ha Isten is úgy akarja -, a töltődés várhatóan végtelenül lelassul majd. Márpedig én decemberig minden egyes percet megpróbálok kiélvezni, és különben is: ha itthon ülnék egész nap, akkor miről írnék itt nektek? :)

Néhány héttel az utazásom előtt, talán az ünnepek környékén, azon gondolkodtam, vajon milyen hobbiba lesz érdemes belekezdeni? Hiszen nem árt, ha az embernek van mivel elütnie szabadidejét, ami lehetőleg nem életed értékes perceinek idétlen weboldalakra fordításával történő elütését jelenti. Ötletem millió volt, többek között a spanyolul tanulás, szájharmonikázás, esetleg egy táskavasút építése is felmerült, de ezek kivitelezése egyenként kudarcba fulladt.

A spanyollal az egyetlen probléma, hogy én és a nyelvtanulás nagyjából annyira vagyunk köszönőviszonyban, mint a csirkepaprikás a baracklekvárral. Nem tűnt azonban túl rossz ötletnek, hiszen amennyi mexikóival körbe voltam véve az elmúlt fél évben, joggal gondolhattam: valami majdcsak rám ragad. A terv ott bukott meg, hogy spanyol ajkú kollégáimmal ritkán bandáztunk együtt, továbbá a tény, hogy 18 évembe telt, míg kommunikálható szintre hoztam egy olyan nyelvet, amelyet a környezetem több, mint fele anyanyelvként beszél, szintén nem segített az előrehaladásban. Pedig a szerb még a spanyolnál is könnyebb...

A szájharmonikával meg ugye az volt a baj, hogy nem nagyon van rajta tompítás. Gábor már valószínűleg kiszaladt volna a világból és már hónapok óta a szembedombon sátorozna, ha naponta nyomnám a muzsikát. Néha-néha azért előveszem, és - ha nem is olyan tempóban, mint szeretném -, alakul is a művész belőlem. Mint púpos papagáj a prés alatt. De ez azért még messze van a hobbitól...

Volt azonban egy dolog, ami - bár nem tudatosan -, mégis egy nagyon kellemes szabadidős elfoglaltság lett: a fotózás. Mivel tavaly nyár óta már ért bennem, hogy itt az ideje egy kicsit komolyabban belemászni a fényképezés rejtelmeibe, nem csoda, hogy szépen, lassan, tudat alatt kialakult ez a kis hobbi... Azóta is szívesen sétálok esténként a környéken, s ha valami szépet látok, rögtön lencsevégre is kapom. Nos, ebből következik egy kis válogatás!

Pálmák a naplementében

... ó, és maga a naplemente!

Történt ugyanis, hogy valamelyik este rámjött fotózhatnék, és kiautóztam a hegy lábához naplementét nézni. Nem bántam meg, tényleg gyönyörű volt a kilátás, el is bambultam néhány percig csak úgy, a semmibe:

Színkavalkád

Laikusoknak üzenem, hogy nem, ezek nem Photoshop képek, hanem egy elég népszerű fényképezési technika (HDR) felhasználásával készültek. Valójában itt három fénykép összefésüléséről van szó. Amióta Balázs felhívta rá a figyelmemet, hogy ilyen is van, nem keveset bújtam az internetet tudásgyarapítás céljából, de kezdetnek legyenek most jók a "lelkes amatőr" fényképek! :)

Winter is coming...

Persze, nem csak naplemente történt az elmúlt hetekben errefelé. Sétáltam egyet a Holddal:

Olyan, mint otthon, csak itt a jobb alsó sarokban van... :)

Magamba tuszkoltam egy igazi, ZÖLD rendőrfánkot:

Gyilkos cukorbomba

... Dóri megérkezésével lejátszottuk a Jurassic Parkot főt tojásokkal:

Jön az álien...

 ... és megünnepeltük Gábor születésnapját. Dóri még egy túrótortával is előállt, Gábor pedig félmeztelenül állt elé a fújásnak:

Nem engedte, hogy énekeljünk... hajjaj... :)

A hét eseménye mégiscsak az El Paso Downtown Street Festival volt. No, nyilván én nem a hot dogok és a 7dolláros sörök miatt utaztam át Texasba, hanem egy jó kis Theory of a Deadman koncert kedvéért. Egyik kedvenc zenekaromról van szó, így vitát nem tűrően bepattantam az autóba egy kedves haverommal együtt péntek délután, és megcéloztam El Paso belvárosát. 

A koncert különösen jó volt, saját képeket azonban nem tudok a fesztiválról mutatni, ugyanis ha az ember tombolni megy a tömeg közepébe, örül, ha az autókulcsra tud figyelni, nem, hogy még egy fényképezőgépet is a zsebébe csúsztasson...

Nagy élmény volt, hogy egy hatalmas lowrider-kiállítás is megtekinthető volt, ahol vagy száz, csillogó-villogó lowridert állítottak ki, és a csarnok közepén még a legújabb Batman filmben használt Batmobile is helyet kapott:

Eszméletlen...

  A koncert képei közt pedig magamat is megtaláltam a közönségben:

Csak hogy tudjátok, kivel van dolgotok :)

... ereklye nélkül pedig nem távozunk, ugyebár :)

"A" pengető

... és így. Hogy mi vár ránk a napokban? Pihenés, meleg és sok-sok finom vacsora. Én pedig Ildit várom, az időt pedig ma este azzal ütjük el, hogy megnézzük a teliholdat White Sands-ben. Az élet szép. Nektek magyarázzam? :)