Rodeo és Fantasy party

Bizony, nehéz hetet tudhatunk magunk mögött. Egy zárthelyi, egy projekt prezentáció... és még a dokumentáció, házi feladat és vizsga is hátravan! Sajnálni azért ne tessék bennünket, hisz összeadva a teljes idejét annak, amit a félévben a két tantárgyra összesen fordítanunk kellett, nagyjából kiteszi egy átlagos BME-s tantárgy féléves házi feladatára fordítandó időmennyiség k-szorosát, ahol k<1. Természetesen repülésszabályzás c. tárgyunkból a projektfeladat nem egy egynapos meló, de kemények vagyunk, mint a krumplibogár: challenge accepted.

Az elmúlt hét eseményekkel fűszerezve telt - várható is, hiszen nem egy fiatal most kezdte csak el igazán érezni azt, hogy két hét múlva már nem a New Mexico-i sivatag zöldellő műpázsitján rúgja a bőrt kedvenc nemzetközi cimboráival, hanem - remélhetőleg pár hét utazás után - újra a borús brit alföldön, francia csigazabálók közt vagy éppen a rendhagyó humorukról ismert helyi japán nimfománokkal tengeti majd unalmas hétköznapjait. Na, meg nélkülünk. Függetlenül attól, hogy Balázs nevét még mindig csak 15% tudja rendesen kiejteni, és az esetek felében én a Gábor, míg ő az Árpi nevet viseli, továbbá néhányan még mindig nem értik, hogy ha én szerb vagyok, akkor miért vagyok magyar. 

Az élet nagy problémái.

Végre részt vehettünk igazi amerikai rodeón! A csütörtöki kis bemutató után bebizonyosodott, hogy ez az ország valóban az ősi római elven működik: panem et circenses. Kenyeret és cirkuszt. Nos, hamburgert és hot dogot - nyilván errefelé egy kis enchilada-t és fajitas-t - mindenhol lehet kapni, ami pedig a szórakoztatást illeti: cirkusz, az van. Mert ugye az amerikai foci nyilván szórakoztató, de a reklámok és a pompomlányok az igazi szenzációi a meccsnek, és nem a labdát hajkurászó szivacsbabák. Na, hogy miért hívják footballnak, azt én sem értem...

Problem?

A helyzet hasonló a baseball és egyéb bennszülött sportok esetében is... na, de a rodeo? Ebből is rendeznek bajnokságot, de legalább a versenyszámok elég szórakoztatóak ahhoz, hogy ne legyen szükség pompomlányokra (azért nem megvetendők sosem, zárójel bezárva :) ), csak egy söröshordóban eszetlenkedő 120 kilós bohócra. Milyenek ezek a versenyszámok? Nos, egy kis ízelítő:

Borjúlasszózás

Nos, a fenti versenyszámban a cowboy/cowgirl feladata, hogy a lehető legrövidebb idő alatt a képen látható borjút lasszójával megfékezze. Meglehetősen ügyes volt a tizenegynéhány versenyző mindegyike - vágtázó lovon megveszetten menekülő kisbikát lasszót pörgetve megfogni nagyjából annyira lehet egyszerű, mint az amerikai foci szabályait mind megtanulni. Nehéz.

A már-már klasszikusnak számító jó öreg rodeo:

Rodeo

Azt hiszem, ezt a versenyszámot nem kell túlmagyaráznom. Azt viszont kevesen tudják, hogy valójában itt nem vadlovak lovagolása történik, hanem egyszerűen egy átlagosnak mondható paripára speciális nyerget szerelnek fel, kétoldalt himbálódzó kengyellel, így szerencsétlen állat azt hiszi, hogy folyamatosan sarkazzák az oldalát. Ezen az pedig szintén nem segít, hogy a gyeplő helyett egy sodort kötél ad összeköttetést a ló szája és a bátor cowboy közt. Aki 8 másodpercig kibírja a lovon, maximális pontszámot kap. Néhányuknak sikerült, aztán 2 percig próbálják befogni az állatot az erre kirendelt szervezők. Lasszóval :)

Borjúbirkózás

Megint a szerencsétlen borjú. Ezúttal a lóról leugorva, szarvánál fogva kell földre teríteni szegény állatot. Nem főzik meg paprikásnak utána. Sem steak-nek.

Kecskekötözés

Ó, igen, a hölgyek sportja. Feladat: lóról le, kecskét átfordít, négy lábat megkötöz, oszt 5 másodpercig úgy hagy. Ha a kecske is úgy marad, akkor nyert, ha nem... hát, akkor nem. Ez volt talán a legviccesebb versenyszám, szerencsétlen kecskét 3 menetenként cserélni kellett - "goat change" - mert feltételezem egy cseppet sokkos állapotba került a harmadik kötözés után. Nem csodálom.

Bull riding

Az esemény leginkább várt versenyszáma a bikalovaglás, nyilván azért szeretik a legtöbben, mert ha valahol, akkor itt tényleg csúnya baleseteket láthatnak. Nem hiába mászott bele a főbohóc is a söröshordóba... :) Megjegyzem, nekem személyesen a lovaglás jobban tetszett, hiszen nem nagyon akadt cowboy, aki 3-4 másodpercnél tovább a bika hátán tudott maradni. Érdemes azonban azt a társaságot megfigyelni a versenyző mögött: na, ezek a cowboyok. For real. 

Egy kellemes kis vacsorázós-társasjátékozós péntek este után Auréle és Javier úgy döntöttek, még egy utolsó hatalmas partyt rendeznek az apartmanjukban. Azaz pontosabban két különböző apartmanban. A buli Fantasy Party néven lett meghirdetve, egyik helyszín díszlete elvarázsolt erdő, míg a másiké démonos-poklos-elátkozott barlang lett. Megjelenés: szigorúan fantasy öltözetben. 

Hát, gyerekek... itt aztán elborult az emberek agya. Itt az ördöglánykáktól a jedi lovagokon keresztül a kupidóig minden előfordult, volt itt őrült leprikón, láncba vert barbár, tündér, varázsló, tünde, törp, görög isten, Monty Python karakterpáros, múmia, zombiszerzetes, katicabogár, vérfarkas... szóval, minden :) Hogy most ezek közül mi voltam én... nost, azt a következő néhány kép meséli el:

 

Nem a kutya. És így.

Volt aztán ilyenünk, hogy vizes bulidélután, mert a népnek ugye cirkusz is kell... nos, ez a cirkusz nálunk így nézett ki:

Magányosan csúszva, francia szempárok kereszttüzében...

...ez pedig a nemzetközi ökörködési fesztivál győztesfotója.

Gábor pedig jutalmul egy lufit is durrantott a fejem felett:

A mosoly... priceless :)

Ha azt hiszitek, hogy csak szórakozunk és nem törődünk semmi komolysággal sem, fittyet hányva a munkára... nos, tévedtek. Vagy valami olyasmi. A minap ugyanis a laborba becsempésztem a fényképezőgépet, néhány munkát imitáló dokumentáció készítésének céljából. Íme például az "Árpi asztalnál ül és beleizzad a munkába" c. kép:

Féléves projektrészemmel

Hogy ez a masina mit tud, azt itt ajánlom figyelmetekbe:

Tehát igen, dolgoztam is! :) Nyilvánvalóan azért tűnik mégis olyan soknak e szabadidő, mert a két tantárgy luxusa ritkán adatott meg az elmúlt években. Különben is: lustálkodni nincs módom, hisz akármit is teszek, 3 szempár még a semmiből is sasszemmel figyel:

... és akkor az itt nem látható szempárról nem is szóltam. Naugye. Csóközön! :)