2012. május 11., péntek

Me exchange student. Me party.

Eljött az utolsó hét is. Na, nem számomra, de megkezdődött a könnyes búcsú nemzetközi családtagjainktól. Egyelőre még csak Remi, a láncba vert francia tette ki a lábát Las Cruces-ból, de maholnap többen is a nyomába erednek majd... így van ez, de nem sírni, hanem vigadni, csak a jóra emlékezni.
Mert hogy rossz nem is volt igazán...

Sokszor volt az az érzésem az elmúlt napokban, hogy "még, még, még!" több időt kellene töltenem mindenkivel, amolyan kapzsiság, hogy mindenkit magad mellett szeretnél tudni az elkövetkező napokban, a nap 24 órájában. Még akkor is, ha az elmúlt négy hónapban gyakorlatilag napi 8-10 órát töltöttél velük. Mindenkivel így van ez? Kiderül decemberben, a következő váltásnál...

A társaság kicsit lehangolt kedvét tovább rontotta a borús-viharos-esős idő. Zárójelben megjegyzendő, hogy január 17. óta ez volt az első alkalom, hogy esőfelhőt - sőt, esőt - láttam Las Cruces-ben. Azonban mint eső után a szivárvány, úgy dobta fel kedvünket estéről estére egy-egy igazi buli, olyan emberekkel, akiket tényleg szeretünk és ismerünk - amolyan családi házibuli. Ezt a bejegyzést egy kicsit erre szánom. Megmutassam, milyen a mi szivárványunk.

Az egyik legszebb pillanat, amióta itt tengetem napjaimat...
A felhőket, mintha festették volna!
New Mexico, eső után, naplemente előtt
Az első igazi buli múlt pénteknek tudható be, ahol Vincent végül egy kisebb összeröffenést rendezett szülinapja alkalmából. Semmi különös, csak egy kis baráti cseverészés. Nem is értem, miért kerültem reggel 8-kor ágyba. Azt hiszem, azt est további részének lehetett köze hozzá. Not sure.
Elhatároztam, hogy mindenkivel készítek egy őrültpofa-képet, hisz az aláírt póló és zászló már túlságosan is a lerágott csont kategóriájába esett. Nos, ezekből a képekből láttok egy apró válogatást:



Az este azért tartogatott még meglepetéseket. Justine és Kt vitték a pálmát:

... mármint a fejükön :)
Volt körbenállós csoportkép:

"Ott a kamera!"
Határozottan ijesztő kép:

... és még csodálkozunk, hogy ferde szemmel nézik az európaiakat...
Továbbá részt vettünk a mosodaparty-n, ami valójában azt jelentette, hogy kipakoltuk a hangszórókat a mosoda asztalára, majd a mosógépek tetején folytattuk a bulit. Erről képet külön kérésre nem tehetek fel, de otthon nagyon szívesen megmutatom a részleteket is :)

Egy esti palacsintaparty-n végre nagyjából teljes csoportkép is készült rólunk, bár nem a legjobb minőségben, de azt hiszem, a legtöbben rajta vagyunk:

Csipet-csapat
Eljött az utolsó, kiköltözést ünneplő buli ideje is, melyet nálunk rendeztünk meg. Minden kedves barátunkat megkértük, hogy amennyiben felesleges holmija van kéznél, adományozza már nekünk, legyen az konyhai cucc, elektronika, rózsaszín plüssbilincs vagy vízipisztoly. Nos, ez lett a vége:

... és a felét már elpakoltuk :)
Hogy a karácsonyfával, a francia zászlóval, a felfújható virágokkal és a felnivel mit csinálunk, arról egyelőre fogalmam sincs, de hogy térhatású házimozirendszert készítünk majd a hangszórókból, az biztos :)

Felavattuk Gábor karácsonyi ajándékát is:

Esélykiegyenlítő sakk :)
Valószínűsítem, hogy a játék időtartama exponenciálisan növekszik a lejátszott partik számával, de az ötlet megért egy meccset, azt hiszem. Köszönjük, Dóri! :)

Gitárestet tartottak nekünk Justine barátai, hajnalban dézsmáltunk fagylaltot Balázséknál, tűzijátékot robbantottunk az udvaron, átbeszélgettük az éjszakát. Nem tudom képekben, és talán szavakban sem megmutatni, kifejezni, milyen erős közösség alakult itt ki, és lehet, ez így is van rendjén. Amikor másfél órája elkezdtem írni ezt a bejegyzést, még úgy tűnt, a sok-sok partykép elmeséli majd az elmúlt hetet, de írás közben jöttem rá, hogy valójában a kötelék ezekkel az emberekkel sokkal szorosabb és mélyebb, mint holmi ugrándozás és tánci-tánci a modern korok iszonyatos muzsikájára. Úgy döntöttem hát, hogy át is ugrom a bulizós képeket. Inkább mutatok egyet, ami még kedden készült!

Kép a képről... mint a filmekben :)
Nem sokára indulunk White Sand-re. Most elbúcsúzom, de a napokban még visszatérek egy rövid bejegyzés erejéig. Addig is, csak hogy tudjátok: nagyon képben vagyok az otthoni eseményekkel kapcsolatban. Nem, nem a választások miatt. Hanem mert én is néztem a szabadkai Omega koncertet ám! :)



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése