2012. október 11., csütörtök

Las Cruces meghódítása - avagy sok Takács kis helyen

Mondják, hogy semmi sem tart örökké. Erre a már-már visszataszító közhelyre anno Garfield - előre megfontolt szándékkal választott gyermekkori példaképem - adott kielégítő választ: "Kivéve a hűtő aljában felejtett vasárnapi csirkemell..." 
Nos, Ildit sajnos nem tudtam a már említett hűtő - nevezzük nevén: frizsider - legtávolabbi zugában örökre elhelyezni, így nem maradhatott más: várt ránk a könnyes búcsú, romantikus naplemente, és a még romantikusabb, szafttól csepegő, ízlésesen medium-rare rózsaszínre sütött steak. Mert hát bácskai emberek vagyunk, vagy mi... Most engedjem haza egy fancy báránykockával?

Bár Gáborék még bőven a hasukat süttették California csodás partjain, eseményben Las Cruces tájain sem volt hiány. Rögtön másnap részesei lehettünk az igazi amerikai élménynek: barbeque Melissánál. Sajnos a házigazda, rajta kívül álló okok miatt - a fene azokba a fránya helyiekbe, hogy pont aznap kellett sörfesztivált rendezniük... - nem tudta teljesíteni a házigazda alapfeladatait, de bátran ott pislogott gondolatainkban, amikor végül Celinánál kikötve, serpenyőben sütött hamburgerhúsok társaságában végre asztalhoz ülhettünk. Miután Ildit is megismertettük a közkedvelt amerikai alkoholizálás játékainak rejtelmeivel, majd a Columbiából érkezett barátosnénk részletes növény- és állattani előadást tartott a bűvös gombák életéről, majd megtudtuk, miért ne szívjunk equadori gandzsát, boldogan hajtottuk fejünket álomra e keddi éjszakán. 

A napok teltek-múltak, és néhány, kellemes sportolással, részletes vacsorával, és a Gyűrűk Ura trilógia bővitett kiadaásának maratonjával végül az A-mountain csúcsán találtuk magunkat, egy utolsó - mármint decemberig utolsó :) - közös kép erejéig:

Tubicák, vagy mi...
... és így. 40 nap boldogságosság, télen folyt. köv. Addig is: nem pihenünk. De nem ám!

Alig gurultam vissza a reptérről, s pihentettem szemeimet a délután derekáig, már borotválhattam is borostás állcsontomat, hogy szép legyek családom fogadására. Bár nem volt egyszerű az érkezés, hiszen nem mindennapi kalandokat éltek át ők is - de ez már az ő történetük. Maradjunk ennyiben: ideértek szerencsésen, ez a lényeg :)

Las Cruces tájaiban az a szép, hogy bár nincs semmi - hiszen ez egy sivatag -, mégis minden van. A városban töltött egy hét oly gyorsan repült tova, mint a madár - már ha lenne errefelé olyan, ami repül is... erről majd később.

Hát a mama főztje... az érzés, amikor a január óta érzed, hogy valami hiányzik az ízből, de nem tudod, mi az. Nos, a vasárnapi sárgaleves, kirántott hús sült krumplival megválaszolta e kérdést. Az ebédet pedig le kell dolgozni: irány a part! Az Elephant Butte tó jó egyórás autózásra van a várostól, és már a táj önmagában megért egy misét. Különösen a húgomnak felhőtlen élményt nyújtott,  és tudtam: a család élvezni fogja az elkövetkező két hetet. 

Elephant Butte lake
Sajnos az idő nem kedvezett túlságosan, hiszen a monszun bő esőkkel és erős szelekkel érkezett, de 1-2 órás pancsolással és rengeteg nevetéssel ezt is megéltük:

Na, itt a család :)
Hazafelé betértünk a Truth or Consequences névre hallgató, izgalmas településre - ha még emlékeztek, ez volt az a gyógyfürdő, ahova síelés után tértünk be még február közepén. Mártózás a Rio Grande folyóban, majd pároltuk magunkat a 36 fokos vízben... hétvégi élmények csodálatos volt, és jól kifárasztottam a bandát - mission accomplished :)

A következő napokban egy kis séta Las Crucesben:

Banditák
Csendélet
... ismerkedés a mexikói édességekkel:

Na, ki az erősebb?
... és máris White Sandsben róttuk a dűnéket. Újra. A fehérhomok-sivatagot továbbra sem lehet megunni, a látvány pedig mindig felemelő. Hát, így hódították meg Takácsék a fehér, holdi tájat:

Anya, apa, kaktusz
Ismerkedés az ismeretlennel...
... és barátkozás vele :)
Naplemente a családdal
... a testvéri szeretet:

Intellektuális generáció
Sűrű napok jöttek, hiszen megérkeztek az új cserediákok is. Visszatért a jó idő, a professzorom pedig elutazott három hétre. Mi jöhet még? Szeretettel, a következő bejegyzésben!



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése