... felmerül tehát a kérdés, megérdemeljük-e? Lássuk csak...
Egy eredményes hét után, felépülve minden nyavalyánkból itt állunk a tavaszi szünet küszöbén. Az idő megfoghatatlanul gyorsan szalad velünk, nem csak a hetek, de már téli hónapok is úgy fordítanak hátat nekünk, mintha dühösek lennének ránk: "Bizony fiúk, csak az előttetek álló kirándulások hónapjaival foglalkoztok, a mi fejünkre meg tojtok, mi?" Nos, az elmúlt két hónap blogbejegyzései alapján mindenki megfogalmazhatja véleményét, igaza volt-e Januárnak és Februárnak...
Meggyógyult Pamela is: tüzes barátnőnket meg kellett fékeznünk (ld., új fékeket kapott), de szemeit s egyéb átlátszó felületeit is kikúráltuk. Az autó boldogan áll elé a közel 6500 kilométeres útnak - csakúgy, mint mi. Szendvics készül, kóla behűtve, csoki kéznél. Szeretem a GPS-t, de térkép az oldalzsebben, dokumentációs eszközök a fotótáskában és igen: most a borotvahabot sem hagyom itthon.
Most tíz napra elköszönök, de 26-27-én igérem, olyan beszámolóban lesz részetek, hogy még én is többször újra fogom olvasni ;)
Miami Beach, jövünk!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése