Tél van

Úgy hallottam, otthon olvad a hó, de még mindig hideg van, így hát úgy gondoltam, segítek a melegnek eljutni hozzátok szemgolyóitok, ezen belül pedig pálcikáitok és csapocskáitok melegítésével!

Történt ugyanis, hogy kisütött a nap ma reggel - mondjuk ezt általában így tette - de ma valahogy nagyon komolyan gondolhatta, mert a hőmérők higanyszálai (hmmm, a higany lehet, hogy itt már tiltva van, meg kéne nézni...) bőven 75'F fölé kúsztak.  Ajánlom a Google-t az átváltáshoz :)

Nos ennek tudatában, továbbá a horrorfilmekbe illő tudományos cikkek birtokában Gáborral úgy döntöttünk, kihasználjuk a füvet udvarunkon - ha már elszívni tilos, nyírni nem kell és a teát nem érdemes főzni belőle -, és kifekszünk rá:

Tél van. Már nem soká! :)

Megjegyzem, ez sem segített sokat azon, hogy a 20 oldalas cikkemet immár 3 napja olvasom és még mindig csak a 11. oldalon tartok. Kicsit töményebb, mint az Egri Csillagok - megjegyzem, azt sem olvastam végig. Lehet, hogy csak azért, mert Jumurdzsák nem integrált mátrixokat ismeretlen matematikai műveletek argumentumában. Az is lehet, hogy igen, de akkor valamit nagyon rosszul csinált, mert Dobó sokkal jobban derivált. Vagy csak a gonosz szinuszixsznégyzet függvényt húzta elő a tarsolyából, és így menekült meg Eger vára? Hmmm...

Bocs.

Természetesen akadtak itt még említésre méltó események az elmúlt napokban. Itt van például az a meglátás, hogy a "Land of Enchantment" elnevezést egy új előterjesztéssel "Land of Chili"-re fogom kereszteltetni, mert az a mennyiségű chili, ami itt elfogy Las Cruces-ban és környékén, az vetekszik a Zöldhatáron átszökő afgánok mennyiségével, kilóban mérve. Ha mexikói étterembe kerül az ember, gyakorlatilag nem ússza meg a csípős pirosat (a zöld ráadásul még gyilkosabb), de tegnap még a chili-koktélból is ittunk. Az biztos, hogy a Blody Mary csak egy kedves nyári limonádé ahhoz képest, hogy itt hogy mérik a csípőset. Ennek tetejébe pedig Andrea hozott nekem Juárez-ből mexikói édességet. Íme:

Ártatlan édességeknek álcázott tűzgolyók...

Azt hiszem, mondanom sem kell, hogy miért pirosak a nyalókák... Ez kérem szépen cukrozott chili, a lila hengerben chili nyalóka extra chili-porral, a csomagolt cuccok pedig állítólag nem csípős karamellák! :) Akár hiszitek, akár nem, nekem határozottan ízlettek a nyalókaszerű dolgok (ami igazából egy műanyag kanál a lekvárállagú édes-chiliben), de nem szerzett osztatlan sikert a VDM diákközösség köreiben :)

Volt aztán ilyesmink, hogy filmezős este, amiről természetesen a pattogatott kukorica sem hiányozhatott. Nyilván mindenki kóstolt már ízesített popcorn-t, de házi készítésben én ilyet még nem láttam. Nos, Lisette igen profin kezelte a helyzetet, és készített 3 adag karamellás pattogatott kukoricát, amit a 6 fős társaság jelentem, gyorsan be is puszilt, még mielőtt annyit mondhattunk volna, hogy chili. Valahogy így nézett ki a dolog:

Előtte és utána :)

Ugyanezen holland hölgyemény felkért minket Gáborral, hogy pózoljunk neki a fotókurzusának házi feladatához. Egy pillanatképet kellett megörökítenie, melyen látszólag sok a mozgás. Izé, ezt jól megfogalmaztam, inkább mutatom a képet:

Na, értitek, nem? :)

Eredetileg arról szólt volna a kép, hogy futunk, de ugyanabban az irányban indultunk el, a többi már elég egyértelmű :)

Most pedig a társaság 90%-a eltűnt El Paso-ba a limuzinnal, engem pedig itthon hagytak - mivel nem kívántam menni, hisz épp gyógyulófélben vagyok köhincselésemből, és nem ártana kikúrálódni hétvégéig. Elvileg az itthon maradt szerencsétlenek nálunk összejönnek estére, és a sárga föld alá isszuk magunkat bánatunkban, az is lehet, hogy páran felvágjuk az ereinket - de ha mégsem, akkor megnézünk egy jó filmet, társasjátékozunk és beszélgetünk. 

Hm, ezt egy kicsit jobban hangzik, szerintem ennél maradunk! :)